Talán mindannyian tudjuk, hogy a béka szelektíven lát: a mozgást látja jól. Ez segíti a kis kétéltűt, hogy nyelvével elkaphassa a közelében röpködő legyeket. Ha a légy nyugton marad a tavirózsa levelén, a béka nem veszi észre.

Azért tetszik nekem ez a kép, mert gyakori szelektív látásomra emlékeztet. Azt látjuk meg jobban, ami nincs rendben, és kevésbé azt, ami rendben van. Valaki ezt így mesélte el magáról: Hazament. A felesége kitakarította az egész házat, de a gyerekek figyelmetlenségből a bejárat előtt hagyták heverni az iskolatáskáikat. Nem azt látta meg rögtön, hogy minden ragyog a tisztaságtól, hanem az iskolatáskákat... és elkezdett morogni. Ez a béka-szindróma – mondta magáról. Ahelyett, hogy megköszönte volna hitvesének az elvégzett szép munkát, panaszkodik. És minél többet panaszkodik, annál kevésbé boldog. A béka-szindróma önmagunkba zár és boldogtalanná tesz. Megfoszt az örömtől.