Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Apr 27, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Lk 24,13-35

    Heti útravaló április 26 – május 2.:

    Az emmauszi tanítványokban is az az elképzelés élt, hogy Jézus majd felszabadítja őket az idegen uralomtól. A megváltást kívülről várták, pedig az belül történik. Ezért Jézus halála megtörte őket, és úgy beszélnek róla az úton, mint egy eset. Jézus számukra egy „esett eset”.              

    Amíg Jézus számomra egy eset, az életem könnyen lehet „baleset”! Amíg a megváltást, a szabadítást kívülről várom, addig Jézus számomra is egy eset marad, és LÉTE még nem egzisztenciális része életemnek.
    Szükséges tudnom Jézusról, fontos az információszerzés, de ha ezen a szinten maradok és csak csodálója leszek Neki, akkor számomra még nem támadt fel. Az információ ugyanis – Richard Rohr ferences szerzetes és író szavával – még nem transzformáció.
    A megváltás belülről történik. Az átalakulás, az átváltozás folyamat, amely az élő megtapasztalással kezdődik: amikor megnyílik a szem, a belső szem, és másként látom ugyanazt.

    Amikor az emmauszi tanítványok szeme megnyílik, az evangélium olyan kifejezést használ, ami a kisbabák szemének megnyílására utal. Ennek fényében érthető, hogy sokkal többről van itt szó, mint a szem kinyitásáról.

    A szem kinyílása ÚJ KEZDETET, ÚJJÁSZÜLETÉST, FELTÁMADÁST jelent!
    Elmúlt vasárnapi útravalómban utaltam arra, hogy ne féljünk és legyünk nyitottak, mert még van 43 nap. A húsvét liturgikus ünneplésére gondoltam. A szem megnyílása Pünkösd után is megtörténhet. Bármikor!
    Csak legyek nyitott – és Ő majd megnyitja szememet!

    Áldott Hetet!

    Sajgó Balázs
    Lelki igazgató

    Bymartonk
    In
    Apr 20, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Jn 20, 19-31

    Heti gondolat április 19-25.:

    Szentmártoni Mihály SJ pasztorálpszichológus szerint Tamás apostol „kételyének” hátterét kereshetnénk jellemében: talán gyanakvó típus volt, talán túlságosan ki volt ábrándulva az események fejleménye miatt. Lehetséges az is, hogy kicsit irigykedett a többiekre, hogy ő nem volt ott a Jézussal való első találkozáson. Sorolhatnánk az okokat, de valahogy érezzük, „kételyének” igazi oka nem ez, hanem az apostolok gyenge tanúságtétele.

    Feltámadt az Úr, mondják Tamásnak oly egyszerűen, mintha azt mondanák neki, hogy jó halfogás volt. Állítják, hogy Jézus él, de nem látszik rajtuk. Szinte halljuk, amint Tamásból kitör az ellenvetés: „Jézus feltámadt, állítjátok ti, de akkor miért ültök továbbra is itt félelemtől reszketve; miért nem mentek Annás és Kaifás főpapokhoz, vagy Heródeshez és Pilátushoz és nekik mondjátok el a nagyszerű hírt? Miért nem mentek ki a nép közé és nekik hirdetitek az örömhírt? Jézus feltámadt, mondjátok ti, de hát akkor mitől féltek? Miért nem mutatkozik meg ez a nagyszerű hír a viselkedéseteken és magatartástokon? A történelem legnagyobb eseményéről beszéltek, de közben itt ültök tehetetlenül. Uraim, kollégák, tanúságtételetek nem hiteles, viselkedésetek nincs összhangban azzal, amiről beszéltek. Nem hiszek nektek, nem tudok hinni nektek. Mutassátok meg tettekben, hogy az igazat mondjátok”.

    Talán így lehet rekonstruálni Tamás hitetlenségének hátterét. A kép hirtelen megváltozik. Kételye érthetővé válik a többiek gyenge tanúságtétele miatt.

    És ma?

    Egy más egyházmegyéből származó pap mesélte, hogy valamelyik faluban a püspök nekiment az egyik papjának, mert annak egyik híve panaszkodott arról, hogy papjukon nem látszik a feltámadás öröme. Mire a pap a püspöknek: jöjjön el egyszer püspök úr és nézzen velük szembe…akkor nem fog csodálkozni smiley

    Húsvétot ünneplünk. Ötven napig. Vajon látják rajtunk? Ünnepeljük vagy gyászoljuk hitünket? Mert NEM az a lényeg, hogy kin látszik, hanem az, hogy te találkoztál-e Vele? Ha igen, akkor látszik rajtad. Ha még nem, nem baj: van még 43 nap smiley

    Áldott Hetet!
    Sajgó Balázs
    Lelki igazgató

    Bymartonk
    In
    Apr 17, 2020
    Comments

    Húsvétvasárnapi Útravaló

    A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!

    Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. (Jn 20,1-9)

    Húsvét csak akkor történik meg bennünk, ha nem maradunk meg a külső ünneplések szintjén és így megkaphatjuk ajándékba a húsvéti „látást”, amely többféle lehet. Mária Magdolna, Simon Péter és János is látott valamit a sírnál. Különös, hogy mindhárom „látás” más-más görög szóval van lejegyezve az evangéliumban.

    Mária Magdolna blepeinnel látott, azaz nézett.
    Péter teoreinnel (theoria) látott, azaz úgy látott, hogy volt némi elképzelése.
    János horaoval látott. Ebből származik az orákulum szó. Ez azt jelenti: megérteni, túllátni, átélni a dolgokat.

    Egyszer egy tanárnő mondta nekem: nem lehetne valami Feltámadott ábrázolást tenni szobáink falaira? Olyan szomorú a kereszt látványa. Ez az ember nem szerette a keresztet. Sokat is szenvedett emiatt, mert nem akarta elfogadni a szenvedést. Pedig, ha a kereszt alá térdelünk, és odahelyezzük a mi szenvedéseinket, akkor indulhat el a feltámadás folyamata: Mária Magdolna lassú eszmélésétől, Péter teoriáin keresztül János orákulumáig. A folyamat elengedhetetlen. Másképp nem nyílik meg számunkra a nyitott sír!

    Mária Magdolna néz, de még csak emberi szemmel lát.
    Péter is figyel, de még nem lát egészen jól, teoriái vannak.
    János apostol mélyen lát – erre utal a negyedik evangélium mélysége is.

    E „látási” folyamatban valahol vagyok. Átnézhetem jelenlegi helyzetem, hogy másképp nyíljék meg Jézus sírja. Így tehetem nyitottá magam az AJÁNDÉKRA!

    Kegyelemmel teljes, igazi találkozásra nyitott Feltámadási Ünnepet kívánok!

    Sajgó Balázs
    Lelki igazgató

    Bymartonk
    In
    Apr 06, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Mt 27, 11-54

    Heti Útravaló április 5-11., Virágvasárnapi Útravaló, Nagyhét – Jézus szenvedéstörténete:

    Többször elgondolkoztam azon a kérdésen, miért is van, hogy sokan az emberek közül nem vagy kevésbé szeretik a húsvétot és inkább a karácsony ünneplését részesítik előnyben.

    Ez év elején egy érdekes eszmefuttatás született meg bennem, amely egyre erősebben bebizonyosodni látszik így – a nehezebb időszakban, amikor valamiképpen szembe kell(ene) néznünk azzal a titokkal, amelyet megfejteni nem lehet (és nem is kell!): a szenvedés misztériumával. Virágvasárnap (más szóval a Szenvedés Vasárnapja) különösen is erre hív meg minket.

    Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, a tömeg ujjong, mert egyre többen azt érzik, hogy eljött a Messiás és teljesíti földhözragadt emberi elképzeléseiket. Ezt a Jézust tényleg hajlamosabbak vagyunk szeretni, aki azt tenné, amit mi szeretnénk…

    Karácsonykor talán még készek vagyunk befogadni a Gyermeket, de hogy ennek a Gyermeknek a szeretete növekedjék bennünk, arra már nem vagyunk annyira hajlandóak. Miért? Egyszerűen azért, mert a Gyermek elfogadása még nem olyan nehéz – ezért is van, hogy inkább a Karácsonyt szeretik az emberek – utána egy évig eltűnnek a keresztény ünneplések nagyrészéről…

    A Gyermek azonban felnőtt, és amikor megjelenik, akkor már nemcsak a gyermekké lett Isten követésére hív meg Urunk, hanem sokkal többre: elfogadod a szenvedő Istenarcot? Követsz engem a szenvedésben is?

    A szenvedést Ő sem magyarázta meg, nem bocsátkozott filozófiai eszmefuttatásokba, hanem elvállalta és végigjárta a nehéz utat. Ezzel nemcsak arra mutatott rá, hogy mindez lehetséges, hanem arra is, hogy szenvedés és próbatétel nélkül nincs Húsvét, nincs feltámadás.

    A szenvedés titkába csak szenvedve lehet behatolni. Szenvedés közben értjük meg a szenvedőt. Előbb-utóbb mindenki szembetalálja magát vele – lehet, hogy ez időszakban jobban utolér.

    Nagyhét kezdetén Jézus biztat: Ne féljünk! Igaz, hogy inkább szeretjük Őt a jászolban, de most nem azt az időszakot éljük. Ez a Szenvedés Hete (és lehet, nemcsak egy hét!), de ebben is velünk van. Hiszen végigjárta a keresztutat. Értem is.

    Én megteszem Őérte? Ez egy alkalom, hogy közeledjek a Megfeszített arcához és átadjam magam Neki! Újra!

    Áldott Nagyhetet!

    Sajgó Balázs
    Lelki Igazgató

    Bymartonk
    In
    Mar 30, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Jn 11, 1-45

    Heti útravaló március 29 - április 4.:

    Lázár feltámasztásának története nem rövid, ezért érdemes végigolvasni ahhoz, hogy a következő gondolatokat teljesebben érthessük:

    Lázár, Mária és Márta Jézus barátai voltak. Az emberré vált Isten is szomjazza a barátságot. Barátok azok, akik közelebb kerülnek egymáshoz. Aki Jézusra többet figyel, aki többet olvassa szavait és tetteit a Szentírásból, közelebb kerül Hozzá – a barátja lesz: Isten barátja lesz. Talán ebben az új és érdekes időszakban még nagyobb lehetőséget ad, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Gondoltam erre?

    Többet imádkozhatok másokért, mint eddig. Mária és Márta üzennek Jézusnak: „akit szeretsz, beteg” (Jn 11,3). Közel állnak Jézushoz, nem félnek megkérni Őt. Aki érzi Isten erejét, „tovább is küld” belőle azoknak, akiknek éppen nagyobb szükségük van. Ha közelebb vagyok Istenhez, igazibb közvetítő, közbenjáró lehetek. Gondoltam erre?

    Többször van az, hogy imát mondok másokért. Azonban imát mondani másokért és igazán imádkozni másokért – nem ugyanaz! Emberek mondják el, hogy évekig imádkoznak valakiért és nincs eredmény. Ilyenkor feladják, mert „Isten nem hallgatta meg imádságaikat”. Bármennyire furcsa lesz, amit most írok, mégis jó lenne jól érteni: amikor sokat imádkozom valakiért, igazán akarom az ő javát? Hogy jobban értsük a kérdést, egy anekdota jut eszembe: egy özvegy többször kimegy férje sírjához. Siránkozik: miért hagytál el, miért nem jössz vissza? Egyik alkalommal egy vakondok kezd turkálni lábainál. Erre megijed, és ezt mondja: ejsze, még viccelni sem lehet… J Komolyra fordítva a szót: sokszor megígérjük másoknak, hogy imádkozunk értük, de vajon mennyit tartottunk be ezekből az ígéretekből? Félreértés ne essék: azt szeretném kihangsúlyozni csupán, hogy sokszor inkább felszínes és nem igazán őszinte a másokért végzett ima. Nem gondolom komolyan… Ez az időszak egy esély arra, hogy őszintébben imádkozzak másokért. Betarthatom régen tett ígéreteimet is…

    Isten időzítése más: Jézus nem indul rögtön, amikor üzennek Lázár betegségéről. Emberileg nézve: elkésett. Isten szemszögéből másként áll a dolog! Annyi vírus volt az elmúlt években, ami talán több életet is kért, mint ez a mostani. Mostanig. De Isten ezzel a koronavírussal koronázza meg az előbbieket. Most jobban figyelhetünk Rá, több időt kaptunk Rá. Közelebb kerülhetünk Hozzá, Aki MINDIG közel van, csak nem igazán tudatosítottuk. Barátai lehetünk, mert erre hív.

    Válaszolok végre Neki úgy igazán? Nemcsak szavakat ismételgetve – bár ez is nagyon fontos! – hanem egész lényemmel, lelkemmel, életemmel…

    Áldott Hetet!
    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Mar 25, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Jn 9,1-41

    Heti útravaló március 22-28.:

    Egyszer valaki arról számolt be, hogy amikor tüdőbajban szenvedett, a betegágyánál hevesen vitatkoztak látogatói, hogy ki és miért küldte rá a betegséget. A Sátán, hogy megbüntesse, vagy az Isten, hogy megpróbálja… Amíg ők vitáztak, érezte, hogy torkig van az Istenükkel és a Sátánukkal egyaránt. Őt nem az érdekelte, hogy miért beteg, hanem az, hogy van-e gyógyulás számára. Végül aztán testvére vitte el utolsó pénzén egy gyógyítás adományával rendelkező emberhez, s ő Isten segítségével meggyógyult…

    Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus ezt felelte: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei.

    Az ószövetségi felfogás szerint a betegség – és így a vakság is – Isten büntetése. Ezért gondolják, hogy valaki bűne miatt született vakon ez az ember. Jézus határozottan visszautasítja ezt a felfogást: nem a vétkek miatt van ez a betegség, hanem azért, hogy Isten tettei megnyilvánuljanak rajta.

    A szenvedő és beteg emberhez vagy éppen a most dúló világjárványhoz való viszonyulásunkon segíthet ez a jézusi mondat. Engedjük, hogy kegyes elméleteink szövevényébe bevilágítson a Világosság, a Fény. Nyilvánvalóvá válik, hogy Isten nem „kegyesen elmélkedő”, hanem cselekvő Jézus Krisztus által.

    Jézust nem az érdekli, hogy miért született vakon az az ember, hanem szó nélkül, rögtön cselekszik. Olyan jó ez a Mester. Nem filózik a problémáink felett, nem tűnődik, hogy miért is van, hanem cselekszik. Menet közben majd kiderül, hogy miért volt. A lényeg, hogy bekövetkezzék a gyógyulás, neki ez a fontos, s így nyilvánul meg Isten dicsősége a betegen. Vagyis az, hogy Isten nem a büntetést nézi, hanem a gyógyulást akarja. A betegség, a bűn, a rák nem Istentől jön. Ami önmagát is elpusztítja, csakhogy másokat is elpusztíthasson, az nem jöhet a jó Istentől. Akkor nem jó az Isten. Az evangélium nem ezt az Istent hirdeti, hanem azt, aki elküldi fiát és megmutatja, hogy ha kell, képes szenvedni is értünk, úgy, mint mi. Tehát nem vagyunk egyedül sem betegségünkben, sem szenvedésünkben.

    Ha meg nem következik mindig gyógyulás az életünkben, akkor annak Isten tervében valami magyarázata van…

    Tudom nehéz elfogadni, de a válaszon dolgozhatunk: Elhiszem, hogy e járványon keresztül is fel akar ragyogni Isten dicsősége?

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Mar 16, 2020
    Comments

    Egy pszichológus stresszkezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: milyen nehéz ez a pohár víz? A válaszok két dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus így válaszolt: a tényleges súly nem lényeges, az érzet attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, könnyű. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebbnek érzem.

    Majd így folytatta: az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondoljunk rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondoljunk rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolunk, megbénulunk, képtelenek leszünk bármit is csinálni.

    Az evangéliumi rész Jézus és egy szamariai asszony találkozásáról számol be.

    Ha jól akarom érteni ezt a szöveget, és ha tényleg élő kapcsolatba akarok kerülni Jézussal – aki az Atyához vezet – többször is meg kell próbálnom belehelyezni magam az eseménybe. Néhány pont motivációként, segítségként (amit nem kötelező követni!):

    1. Jézus megszólítja az asszonyt, aki délben megy Jákob kútjához vizet meríteni. Az asszony cinikusan válaszol, két okból: egyrészt nem érti, hogy Jézus miért áll szóba vele, hiszen a zsidók nem tárgyalnak a szamariaiakkal, másrészt azért cinikus Jézussal, mert már hatodik házasságában van, kiábrándult mindenből és mindenkiből – ezért is megy külön a kúthoz, hogy ne lássák mások. Embert sem akar látni, és Jézus emberként szól hozzá. Az asszony zárkózott, cinikus… megvan rá az oka.
      Hol tartok én? Hogy vagyok? Hogy érzem magam? Kiábrándult vagyok vagy zárkózott? Üljek le lelkem kútjához, és hagyjam, hogy Jézus megszólítson… Ha ezt nem teszem meg, ne csodálkozzam, ha továbbra is bezárul az életem, és a kezemben levő pohár – amely tele van gondokkal, nehézségekkel, kérdésekkel, stb. egyre nehezebb…
    2. A párbeszéd által megnyílik az asszony, egyre nyitottabbá válik arra a vízre, amiről Jézus beszél. Csak akkor tudok kilépni, ha Isten csendjében engedem, hogy megnyissa Jézus belső forrásaimat…
    3. Az asszony felismeri Jézusban a prófétát, a beszélgetés mélyül és kettőjük kapcsolata is. Ha nincs rendszeres imaéletem, nem ismerem fel Szabadítómat.
    4. Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják Istent – mondja Jézus. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy istentiszteletünk és vallásos gyakorlataink hiábavalóak, hanem azt, hogy töltsük meg azokat tartalommal, lélekkel.

    Tegyem oda stresszeim, aggódásaim poharát Jézus kútjához, s akkor kiléphetek zárkózottságomból, kinyílik életem Jézus segítségével Isten és mások felé smiley

    Jó munkát!

     

    † EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

    Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás.

    Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
    Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”

    Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”

    Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

    Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
    Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”
    Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”

    Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

    Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

    Jn 4,5-42 rövidebb: Jn 4,5-15.19b-26.39a.40-42

    Bymartonk
    In
    Feb 24, 2020
    Comments

    Heti gondolat február 23-29.:

    A zsidóság többször is megkísérelte, hogy megszabaduljon a Római Birodalom igájától. Volt néhány kisebb győzelmük is a római légiókkal szemben, de mindig egy nagyobb vereséggel zárultak a harcok. Ilyen vereséget szenvedtek például Kr. u. 70-ben, amikor Vespasianus császár és fia, Titus, kétszer végigvonulva Izraelen, úgy elpusztították Jeruzsálemet, hogy ott valóban kő kövön nem maradt.

    Ezután Traianus lett a császár, majd Hadrianus, aki ellen újra fellázadt a zsidóság. Éppen ezért 132-ben Kr. u. újra egy nagy zsidó lázadás tört ki, amelynek élén egy Simon nevű zelótavezér állt. Ismét nagy volt a zsidók lelkesedése, mert ismét sikerült a római légiókat kiverni Izraelből. Izraelnek az ekkor legjelentősebb tanítója, prófétája, Akiba ben Joszef rabbi nem szamárháton, hanem lóháton, dicsőségben belovagoló Simon előtt ledobja köpenyét, és a Tórából vett idézettel fogadja a győztes hadvezért: „Csillag származik Jákobból és királyi pálca Izraelből… és megsemmisíti ellenségeit (Lev 24,17). Íme, a népe által elfogadott nagy próféta messiássá kiáltja ki a zelótavezért.

    Mi keresztények, egy teljesen más messiás-képpel találkozunk Krisztus személyében…

    Mi a különbség Simon zelóta és Jézus között? Melyik az igazi Messiás? Bar Kochba (a Csillag Fia), a zelóta Simon vezér, aki aztán elpusztul az ellenséggel szembeni harcban – vagy Ő, Aki azt mondta: szeresd ellenségeid?

    Kétféle messiás fogalom létezik:

    1. Az egyik, amelyik úgy gondolja, hogy változtasd meg a külső körülményeket, és az ember meg fog változni. Akkor minden jó lesz. Ha népünk végre más körülmények között fog élni – ígérték mindig a „politikai messiások” – ha fizikailag szabadok leszünk, sőt mi több: fogjuk uralni a Római Birodalmat, akkor mi mások leszünk. Nos, igen, mások lettek: halottak, menekültek, rabszolgák.
    2. A másik, aki úgy gondolja, hogy nem a körülményeket, hanem az embert belülről kell megváltoztatni és a megváltozott embertől várja, hogy megváltoztassa belsejével, a lelkébe befogadott krisztusi Lélekkel a környezetét.

    A mennyei Atya felragyogtatja arcát jókra és gonoszokra egyaránt. Ezért tökéletes az Ő szeretete és ezt tanítja Jézus nekünk, mindenkori tanítványainak. Gyűlölettel még nem ment előbbre a világ…
    Az ellenségszeretet nem csiklandozza ínyünket, de addig nem is nevezhetjük magunkat kereszténynek, amíg gyűlölet vezérel minket, amíg hagyjuk és engedjük, hogy a Gonoszlélek irányítson a Szentlélek helyett.
    Jézus a kereszten ellenségeiért imádkozik. Eredmény: a római százados vallomása – „ez valóban Isten Fia volt.” István vértanú az őt megkövezőkért ugyanígy imádkozik. Eredmény: Saul megtérése, akiből a népek apostola, a nagy keresztény, Pál apostol lesz.

    Sorolhatnánk a példákat. Egy bizonyos: gyűlölet gyűlöletet szül, és nem lesz jobb a világ, ahogy Izrael országának története is igazolja. A szeretet viszont szeretet szül.

    A gondolatok és érzések bennünk születnek. A mi felelősségünk, hogy melyiknek engedünk nagyobb teret. Amelyiknek teret engedünk, olyan lesz a világunk: először a belső világunk, amely aztán észrevétlenül kihat a külsőre is. A döntés rajtunk áll! Áldott hetet!

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Feb 17, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Mt 5,17-37

    Heti gondolat február 16-22.:

    1. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt, hanem azért, hogy tökéletessé tegye. Az írástudók és farizeusok meg voltak győződve, hogy ha teljesítik a Tóra 613 előírását, amelyből 248 parancs és 346 tilalom, akkor igazzá válnak. Mindent megtettek, hogy megtartsák és megtartassák másokkal is. Ez pedig senkinek sem sikerült, mert annyira a parancsok külső megtartását tartották szem előtt, hogy közben elillant a lényeg…

    A lényeg a tartalom, amely megtölti a keretet. A lényeg a Lélek, AKI átjárja és életet ad a törvénynek. A lényeg a lelkület, amely nélkül a törvények merő teljesítése üressé és élettelenné tesz. Jézus eljön, szereti az Istent és az embert, és így teljesíti a törvényt.

    Ha szeretek, teljesítem a törvényt! Nincs magyarázkodás!
    Ha szeretem az Istent, akkor nem kérdés, hogy rendszeresen kapcsolatban vagyok-e vele – imádságban…
    Ha szeretem Istent, nem kérdés, hogy részt veszek-e szentmisén, istentiszteleten MÁSOKKAL együtt, akik sokszor idegeimre mennek… (ha meg idegeimre mennek, akkor magamat kell felülvizsgálnom újra meg újra!)
    Ha szeretem Istent, nem kérdés, hogy áldozatot hozok-e Érte… és másokért….

    Jézus beteljesítette a törvényt – szeretetével. Ő maga is teljesítette a vallási törvényeket – és felülmúlta! – nem felrúgta, felülmúlta! – azokat.
    A törvény alap. Az alapot nem felrúgni, hanem ráépíteni kell. Persze, önmagában nem elég az alap – építeni kell rá, ez pedig munkával, szeretetteljes munkával jár!

    2. „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat.”

    Nem azt mondja Jézus, hogy ha eszedbe jut az áldozatbemutatás előtt, hogy valakit megbántottál, akkor térj vissza és békülj ki, hanem ezt: ha testvérednek panasza van ellened! Nem érdekli, hogy ki a vétkes – ezt a kérdést tudatosan nyitva hagyja. Az is lehet, hogy nem a templomban áldozatot bemutató személy a hibás, hanem az, aki otthon maradt. Ennek ellenére a templomba érkezőnek mindent meg kell tennie a kibékülésért. Nem hagyhatja annyiban a dolgot. Nem mondhatja: „Ő kezdte. Kezdeményezzen tehát ő, hogy újra béke legyen. Előbb jöjjön el hozzám, és kérjen bocsánatot, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.” Aki így gondolkodik, azt polgári erkölcs vezérli, nem az evangélium.

    Visszataszítóak Isten szemében a kiengesztelődés nélküli istentiszteletek – szoktuk idézni szívesen Jézust, hogy igazoljuk magunkat sokszor, miért nem megyünk oda.

    Ha nem mész oda, távolról nincs jogod kritizálni – csak közelről és szeretetben. Ezt kéri Jézus és az evangélium.

    Szép hetet!
    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Feb 02, 2020
    Comments

    EVANGÉLIUM Lk 2,22-32

    Heti gondolat február 1-7.:

    Az evangéliumi szövegrész elénk tárja a negyvennapos Jézus bemutatását a templomban. József és Mária együtt viszik Jézust a templomba, és ezzel egy vallásos törvényt teljesítenek, amely egy múltbéli esemény ugyan, de mély üzeneteket rejteget a jelenre vonatkozólag:

    1. A törvény teljesítésének fontossága: a törvény keretet biztosít, hogy ne folyjon szét az életünk. Szükségesek a szertartások, de még szükségesebb, hogy megtöltsük azokat tartalommal és ne zsugorodjanak megszokássá. A törvények teljesítése csak akkor nyeri el rendeltetését, ha kinyit a szeretetre, és nem zár be magunkba. „A törvény tökéletes teljesítése a szeretet” (Róm 13,10), ami azt jelenti, hogy ha behívjuk szertartásainkba az éltető Lelket, akkor már nem azért teljesítjük a törvényeket, mert KELL, hanem mert szeretjük Istent! Az az igazi, ha a törvények nem követelmények, hanem következmények: ha valakit – és így Istent is! – őszintén szeretünk, akkor már nem kell előírni, mert „automatikusan” teljesíteni fogjuk a törvényt, hiszen annak teljessége a szeretet!
    2. A gyertya jelképe. Minden hasonlat sántít, de segít is a jobb megértésben. A gyertya összetevői: viasz, vagyis maga az anyag, a gyertya „teste”. Aztán van a kanóc, vagyis az, ami belül van – a gyertya „lelke”. De mit ér az egész, ha nincs a harmadik lényeges összetevő: a gyertya lángja. Persze, mindhárom együtt szükséges! Amikor felajánlom magam az Úrnak, arra kérem, hogy gyújtsa újra lelkemet, a kanócot. Igaz, hogy idővel az anyagom, a formám, a testem változik, és minden arra utal, hogy elégek, de ha nem ez történik, akkor nem teljesedik be és nem teljesedik ki az életem… Másképp mi értelme gyertya-létemnek, ha egy „dobozban” elrejtem magam és nem világítok másoknak?
    3. A gyertya fénye a miénk, de másoknak világít. Nem tarthatjuk meg magunknak a fényt! Isten Szentlelke indítja az agg Simeont és Annát a templomba, a közösségbe, hogy ott találkozzanak az isteni Gyermekkel. El kell indulniuk, hogy aztán a felismerés bekövetkezzék. A felismerés, a belső fény azonban csak akkor tud lángra lobbanni, ha figyelek a belső indíttatásokra. A találkozás újragyújtja bennük Isten szeretetének fényét és akkor mások is észreveszik a bennem égő fényt.
    4. A megvilágosodás eredménye, következménye az önátadás: Az agg Simeon az Úrral való találkozás után egy önátadó imát fogalmaz meg: most már elbocsáthatod szolgádat, Uram… mert meglátták szemeim isteni fényedet és értelmet nyert az életem. Az Istennel való találkozás után átadjuk magunkat ennek az isteni szeretetnek, amely – AKI – nem kényszerít, nem erőltet, hanem fénye vonz és terjed bennünk – és így kiárad mások felé is. Ha ez megtörténik, gyertya-létünk értelmet nyer. Így legyen! smiley

    Gyertyafényes hetet, heteket kívánok!
    Sajgó Balázs

    Pages