Nem holmi filmkritikai eszmefuttatás következik, nem is szépirodalmi, hanem maga a prózai valóság.
Gyimesben a vasemberek között kopogtatókra találtunk.
E gondolatot és vidám köszöntéseket hagytak emlékbe a Plugor Sándor Művészeti Líceum VII. B osztályos diákjai a Gyulafehérvári Caritas által a sepsiszentgyörgyi Őrkőn működtetett Hátrányos Helyzetű Gyerekek Nappali Foglalkoztató Központjában.
Sikertörténet: a Buurtzorg néven létrehozott otthoni ápolási szolgálat világszerte elismert és korszakalkotó kezdeményezésének bemutatása.
Ha időnként veszem a fáradtságot és képes vagyok visszatekinteni saját történetemre, akkor döbbenek rá életem eseményeinek értelmére és jelentőségére. Ha képes vagyok visszatekinteni és megértek dolgokat, akkor hála ébred szívemben, és köszönet, hogy még itt és így vagyok. Ha tudok emlékezni, akkor „megvilágosodik” a múlt és látni fogom Isten gondviselésének csodálatos tetteit. Meglátom gondviselésének „lábnyomait”, amit oly sokszor véletlennek neveztem. Lehet, hogy az is volt, de aztán az Ő gondviselése csodálatosan beépített mindent. Ha többször gyakorlom ezt a visszafelé nézést, akkor nemcsak nézni fogok, hanem látni is. Látni fogom azt is, hogy Isten nemcsak velem volt életem sötétségeiben, fájdalmaiban és szenvedéseiben, hanem személyesen értem és miattam is gyermekké lett, vállalva emberi sorsomat. Ha ugyanis Jézus életét vizsgálom, jobban kezdem érteni saját életemet is. Jézus életének bizonyos részleteiben találok olyant is, ami az én életem része is…
