Languages

Search form

    Az Élet Ünnepe felé közeledünk

  • Bymartonk
    In
    Apr 03, 2017
    hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 11, 1-45

    Heti gondolat április 3-9.:

    Két testvér gondtalanul játszott az udvaron. Egyszer csak egy méhecske dongta körül őket, és amikor a két gyermek heves csapkodással megpróbálta elhessegetni a hívatlan vendéget, a méhecske megszúrta a nagyobbik testvért, aki fájdalmában keserves sírásra fakadt. Amikor ezután a méhecske a kisebbik felé repült, a gyermek éktelen sikoltozásban tört ki. Erre odarohant az édesapjuk, védő kézmozdulattal ölelte át gyermekét, és ezeket mondta: Ne félj kisfiam! Ez a méhecske már nem bánthat téged, mivel bátyád már kihúzta a fullánkját!

    Nem kellemes a halálról beszélni, de sok minden van, ami nem kellemes, mégis kell beszélni róla, mert időnként szembetaláljuk magunkat vele, ahogy Lázár feltámasztásának története is szemlélteti (Jn 11, 1-45). Ezért választottam a fentebb idézett történetet: a halál is ehhez a méhecskéhez hasonlít, amely ijesztően röpül felénk, de mennyei Atyánk minket is átölel félelmünkben és emberi szóval, Fiának szavával int bennünket: Ne féljetek! Pál apostol is erre figyelmeztet: Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? (1 Kor 15, 54-55) Ezért most már nekünk is ott van az idősebb testvérünk, Jézus Krisztus, aki az idősebb testvérhez hasonlóan kihúzta számunkra a halál fullánkját.

    Egy másik szép kép: amikor egy hajó távolodik, kisebb lesz! A mi szemünkben mindenképp kisebb lesz egy távolodó hajó, de azok szemében, akik a hajón ülnek, nem. És mikor a hajó eltűnik a láthatárról, valóban eltűnik? Nem! A mi szemünkben igen, de ahová érkezik, ott már várják – a túlsó parton! Ilyen a halál is. Mi is a halál felé tartunk, mert elindulunk az egyik parttól a másik felé.

    Az igazi élet szétosztja magát! Aki igazán él, meg kell halnia: János evangélista nem a fizikai halálról beszél, hanem az önátadó életről, amely szétosztja magát, hogy az igazi életet mások is megkapják! A búzaszemnek is el kell halnia a földben, másképp egymaga marad!

    Ki jelenthet ki ilyent önmagáról: Én vagyok a feltámadás és az élet? (Jn 11, 25-26) Nyilvánvalóan olyan valaki, aki az életet a maga teljességében birtokolja. Jézus nemcsak maga az élet, hanem az élet adója is. János evangéliumában az élet szó magában foglalja mindazt, ami számunkra üdvösséget, boldogságot, sikert vagy jólétet jelent. A másik három evangélista ebben a vonatkozásban legtöbbször Isten országáról beszél és elmondja, hogy „Isten országa köztetek van”. Ez az igazi élet, tehát nem valamiféle távoli álom, hanem jelen valóság, amelyet még a halál sem képes megszüntetni, mert ez az élet Istennel való közösséget jelent, bűntől való szabadságot, békességet és bőséget a bennünk lakó Lélek által. Az él igazán, aki Istenben él és Isten is őbenne!

    Az Élet Ünnepe felé közeledünk – lélekben is!

    Tényleg élünk? Tényleg szeretünk? Mindennap újrakezdhetünk! smiley

    (Sajgó Balázs)