Languages

Search form

    Gyógyító szeretet

  • 2018. Július 2.
    Címkék: 
    0 hozzászólás

    A székelyudvarhelyi Szent Pio Lelkigyakorlatos Házban zajlott június 28.- július 1. között a szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára rendezett lelkigyakorlat, a magyarországi KASZ(Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat) és a gyulafehérvári Caritas Ki- Út Program szervezésében. A résztevevők között sokan akadnak olyanok, akik 5-10, vagy ennél több éve már józan életet élnek, a lelkigyakorlatokon való részvételnek köszönhetően. És ez alkalommal is volt ok az örömre, hiszen újabb két tagja a közösségnek ünnepelhette egy éves szabadulását az alkohol rabságából.

    Fazekas György atya, a KASZ lelkésze a lelkigyakorlat elmélkedéseit János evangéliumának 17. fejezetére és a 22. zsoltárra építette.  Az elmélkedéseket hallgatva és azokban elmélyülve, a résztvevők lelki táplálékot, megerősítést, inspirációt kaphattak. A szeretetteljes és elfogadó légkör, melyben zajlottak mind az elmélkedések, mind a csoportos beszélgetések, erősítette a jelenlévőkben a hitet, hogy Jézus megszabadítja az alkohol rabságából azokat, akik átadják Neki életük irányítását. Hisz Ő a tökéletes szeretet, és „mi vagyunk a Szeretettek.” Úgy szeret mindannyiunkat, ahogy vagyunk, hibáinkkal, esendőségünkkel együtt. Mindig velünk van, akkor is, amikor azt hisszük, magunkra maradtunk, és csak arra vár, hogy szívünket megnyissuk Neki. Amikor ez megtörténik, megérezzük a Vele való egységet. Már nem vagyunk egyedül. És életünk megváltozik, átalakul. Ezt az új életet már Jézus uralja. Ha Vele kézenfogva járjuk utunkat tovább, még ha ez az út nehéz is, érdemes vállalni és megküzdeni érte. Lassan- lassan megszabadulunk régi életünk béklyóitól, mint a kishitűség, az értéktelenség és a tehetetlenség érzése. Helyüket átveszik új célok, melyek értelmet adnak életünknek és megtapasztaljuk az élet szépségeit és azt, hogy boldogságra születtünk. Így újra visszatalálunk ahhoz, hogy életünket Isten terve szerint éljük, s így részesüljünk a szeretetből, amelyet nap mint nap nekünk ad.

           Miért is ne indulnánk el ezen az úton?

    (M. Zsuzsa)

    Néhány gondolat a résztvevők visszajelzéseiből:

    „Tele reményekkel és bizalommal jöttem a lelkigyakorlatra, mert tudtam, hogy annak ellenére, hogy már sokadszorra jövök, most is új lesz számomra, most is szólni fog hozzám Jézus, és valami fontosat üzen. Új erővel hatott rám ismét a sok nyílt, őszinte vallomás, az erős hit megtapasztalása. Így megerősödött a józanságom, amit hittel akarok megélni.”

    „Hatalmas izgalom és feszültség volt bennem, mielőtt idejöttem. A vágyam az volt, hogy a feszültségem oldódjon, és meg tudjak nyílni. Életemben először tapasztaltam, hogy a sorsközösségnek mekkora hatalmas ereje van abban, hogy hozzásegítsen a magammal való találkozáshoz. Ehhez semmi sem hasonlítható. Megerősödtem a gyógyulásban, felépülésben való kitartásomban, a szerető Istennel való kapcsolatom mélyítésében, és abban, hogy felvállaljam magam úgy, ahogy vagyok.”

    „Első alkalommal nem jókedvemből jöttem lelkigyakorlatra, hanem azért, hgoy a párom gyógyuljon a függőségéből. Most már látom, hogy magamért is jönnöm kell, s szívesen jövök. Ezúttal különösen jó társaság volt, s ez meglepett. Úgy érzem, én is bátrabb voltam, mint máskor. Az az elhatározásom, hogy próbáljak szeretni olyan embereket is, akikkel eddig nehézségeim voltak. És hogy jobban odafigyeljek a családomban a határokra, s türelmesebb tudjak lenni.”

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás