Languages

Search form

    Jézus névtelen munkatársai

  • Bymartonk
    In
    Május 02, 2017
    hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 21,1-10

    Heti gondolat május 1-7.:

    Ezen a héten gondoljunk Jézus névtelen munkatársaira. Tudunk róluk, de sokuk neve nem ismert számunkra. Elég az, ha ők tudják, mert értelmet nyert életük akkor is, ha mi nem ismerjük őket. És ami lényegesebb: Jézus tudott róluk. smiley Ez már elég értelmes dolog!

    Belon Gellért, volt pécsi püspök mesélte, hogy lerobbant autóját bevitte egy országúti autószerelőhöz. Javítás után érdeklődött, mibe kerül. A szerelő azt válaszolta: Nézze, püspök úr: én nem tudok imádkozni, de autót szerelni tudok. Én ezt adom az Istennek.

    Ebből az élményből kiindulva magyarázta a Szentírás tudós püspöke, hogy Jézusnak is voltak olyan áldozatkész munkatársai, akik munkájukkal, segítségükkel törődtek a Mester gondjaival, de nem csatlakoztak hozzá kifejezett formában.

    Ilyen lehetett a virágvasárnapi szamártulajdonos is. Az Úr elküldte hozzá két tanítványát, bocsássa rendelkezésére a diadalmenethez a szamarát. Szolgálatkészen átadta az apostoloknak (Mt 21,1-10).

    Hasonló eset történt az utolsó vacsora megrendezésénél is. A tanítványoknak egy vizeskorsót vivő férfi gazdájától kellett elkérniük az ünnepi termet (Mt 26,17).

    De Nikodémus (3. fejezet) és Arimateai József (Jn 19,34) is ilyen titkos barátai lehettek Jézusnak. Az Úr még a nevüket sem árulta el a tanítványoknak. Csak később léptek elő az ismeretlenségből.

    Jézusnak névtelen, ismeretlen barátairól eszünkbe jutnak az ún. anonim keresztények. Karl Rahner hittudós szerint ezek azok, akik talán a személyes Isten hitéig még nem jutottak el, de a lelkiismeretük szavát követve, jócselekedeteik révén nem állnak messze Istentől.

    Feladat: 1. Legyünk nyitottak a félénk, tapogatózó istenkeresők felé. Jézus tartotta a kapcsolatot velük, elfogadta szolgálataikat.

    2. Mindennap szolgálhatunk mi is azzal, amihez értünk! Ugyanakkor engedjük, hogy mások is szolgáljanak nekünk! Egyszerűen úgy, hogy Isten arcát keressük a másik emberben. És bár a történelemkönyvekben nem marad meg nevünk, valahol már régen megvan és meg is marad! Nevünk fel van jegyezve a mennyben (Lk 10, 20)… Izajás is erről beszélt: neveden szólítottalak! (Iz 43,1)

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)