Languages

Search form

    A legnagyobb dolog: hétköznapi misztikussá válni!

  • Bymartonk
    In
    Mar 19, 2018
    hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 12, 23

    Heti gondolat március 19-25.:

    Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia” (Jn 12, 23)

    Mi is a megdicsőülés? Isten dicsőségében való részesedés, megistenülés (teózis), Isten színe látása, a mennyország állapota, az Istennel való egység. És ehhez még csak meg sem kell halni fizikai értelemben, hiszen az Istennel való bensőséges együttlét boldogságállapotot szül már e földi életben.

    Amikor János evangélista a búzaszem haláláról beszél, akkor arra az önátadásra gondol, amely önző énünknek – az egónak – meghalását jelenti. Ez pedig a szenvedés útja, amely – ha értelmet adunk neki – a megdicsőülésbe, a belső boldogság állapotába vezet.

    A megdicsőülés felé, Isten élete felé haladunk mindannyian. Vágyunk Vele találkozni, Vele lenni, de ez nincs meghalás nélkül.

    A megdicsőülés lényege: az Istennel való egység. Ez pedig szakaszokban történik: önerő, középszerű élet, misztika.

    A nagyböjt időszaka is erre a belső útra akarja irányítani figyelmünket: amíg az ember a maga erejéből akar Istenhez eljutni, addig nem jön meg a kívánt eredmény!

    Aztán ezért kétfelé kezd sántikálni, és csak kifelé éli a vallásosságot, „kifelé él” – hogy lássák, „kétfelé sántikál”!

    A kegyelem pillanata akkor érkezik el, amikor valamilyen formában találkozik az ember a szenvedő Jézussal! Ez egy belső érintés, amikor hirtelen minden megváltozik. A hétköznapi misztika az, amikor nem lebegsz, hanem élsz. A valóságban, feltűnés nélkül. Ez a titok. És a misztika ennek a titoknak a tudása! smiley Belső boldogságról van szó, hiszen a boldogság belül van.

    Lebontva az eddig leírtakat egy történettel, még inkább érthetővé válik a misztika lényege:

    Egy vak embert látogatott papja minden hónap első péntekén. Egyik alkalommal, amikor végeztek a szentgyónással és szentáldozással, azt mondta papjának: ne haragudjon, most nincs több időm magával társalogni, mert nagyon sok dolgom van. A pap megdöbbent, hiszen ez az ember még csak nem is lát, hogyan lehet olyan sok dolga? Nehezen hitt a vak embernek, ezért aztán rákérdezett: mondja, mégis mi az a sok dolog? Mire a vak ember azt mondta: figyelte ma a híreket? Mert én hallgattam. Minden nap hallgatom, de ma – ma annyi tragédia történt a világban, hogy ma egy kicsit jóval többet kell imádkoznom, mint eddig.

    Ez az ember – bár nem lát – folyamatosan imádkozik a szenvedőkért. Ez az ő küldetése, ezért „nincs is sok ideje” az emberekre. Érdekes: egy vak és idős ember megtalálta a küldetését, élete értelmét! Csodálatos dolog ez, hiszen ő is Istent dicsőíti meg életében. Nem látszik nagy dolognak, mégis a legnagyobb dolog: hétköznapi misztikussá válni!  

    Mi is válhatunk hétköznapi misztikussá. Éljünk a Mában (a Jelenre figyelve!) és ne a Mának! Akkor elkezdődik egy átalakulás, egy belső változás. A szenvedések ellenére és azokkal együtt is. smiley

    (Sajgó Balázs)