Heti útravaló - Gyulafehérvári Caritas

Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Dec 09, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM  Mt 3, 1-12

    Heti Útravaló, Advent második hete, december 8-15.:

    Ha a teremtés történetének mondanivalóját nemcsak értelmemmel, hanem szívemmel is kutatom, rádöbbenek arra, hogy a világban minden fejlődésre van ítélve.

    Ha önmagamba nézek, érzem a mindig továbblépés vágyát, többet akarok tenni önmagamért, másokért, a világért. Több akarok lenni, Valaki előre akar vinni… A hívő ember ezt Szent Pál apostollal így fogalmazza meg: Krisztus szeretete sürget (2 Kor 5,14-20). Érzem ugyanakkor magamban az erőt, amely nem csupán fizikai, hanem szellemi és lelki erő is, és ezt nem tulajdoníthatom csak és kizárólag önmagamnak. Az idő múlásával erre a tényre egyszer – minden normális és magával szemben őszinte ember – rádöbben. Isten szeretetének harmatozása nélkül lehetetlen hosszú távon az igazi fejlődés. Ennek felismerése az első lépés az igazi megtéréshez.

    Keresztelő János megtérést hirdet. A megtérés egy folyamat, döntések sorozata, amely egy fontos felismeréssel kezdődik: nem vagyok elég magamnak. A felismerés után következik a döntés: nem akarom csak saját erőm használatával élni az életet, mert az elfogy egyszer, hanem Istennek bennem szunnyadó erejét akarom felhozni a mélyről – természetesen ezt sem egyedül, hanem csak az Ő segítségével.

    A megtérés tehát felismeréssel kezdődik és döntéssel folytatódik. A megtérés azért folyamat, mert a felismerés és döntés ismétlődik mindig egyre nagyobb szinten, így mindig Őhozzá, a Teremtés Urához – és egyszerre Belső Mozgatómhoz térek vissza. Ez erősíti Hozzá való közeledésemet, amelynek gyümölcse a krisztusi ember megszületése.

    A fejsze a fák gyökerén van – a helyzet éles! – hirdeti Keresztelő János. Az ítélet minden nap tart: ha minden nap megújítom az alapdöntést, mert felismertem, hogy nem vagyok képes hosszú távon csak önmagamnak élni, akkor a fejlődés, a növekedés útján haladok előre és a szívemben megszülető boldogság igazolni fogja utam helyességét.      

    Isten szeretetének harmatozására irányítja figyelmünket újra az adventi szent idő: felébreszteni azt, Aki már bennünk van, felismerni Őt, aki már a miénk, és Akié vagyunk – ez a Vele való egység öröme az igazi ébredés gyümölcse.

    A munkálat lényege: fel kell töltenem a gödröket, mindenekelőtt a hitetlenség, a szeretet- és reménynélküliség gödreit magamban. Hogyan tudom ezt megtenni? A mások felé fordulás sokszor megoldja saját problémánkat! Amikor Istennel és embertársaimmal, sőt önmagammal való kapcsolatomban eltévedek, akkor nem kell semmit sem tenni, csak rutinszerűen folytatni mindazt, amit addig is tettem! Nem kell erőltetni semmit – csak tenni az addig begyakorolt dolgokat, és akkor egyszer csak visszapattan helyére, ami kizökkent!

    Krisztus kopogtat. Nyissak ajtót neki, készítsek utat neki! Hordjam el az engem gúzsba kötő bűnök ágait, töltsem fel a reménytelenség, a szeretetlenség űrét a szívemben!

    Jó munkát és áldott hetet!

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Dec 02, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Róm 13,11-14

    Heti gondolat december 1-7., advent első hete:

    Az adventi szent idő kezdetén új egyházi év indul. A kezdet visszatekintésre szólít fel, az újrakezdés lehetősége pedig a tudatosabb életre való meghívást erősíti meg. Tudatossá válhat bennem újra, hogy van múltam, jelenem és jövőm.

    Van múltam: egy adott időpontban Isten engem is belehelyezett a világba és  megbízott egy feladattal, amelyet csak én tudok teljesíteni. Ezt a küldetést csak akkor leszek képes beteljesíteni, ha felelevenítem emlékeimet.

    Ha időnként veszem a fáradtságot és képes vagyok visszatekinteni saját történetemre, akkor döbbenek rá életem eseményeinek értelmére és jelentőségére. Ha képes vagyok visszatekinteni és megértek dolgokat, akkor hála ébred szívemben, és köszönet, hogy még itt és így vagyok. Ha tudok emlékezni, akkor „megvilágosodik” a múlt és látni fogom Isten gondviselésének csodálatos tetteit. Meglátom gondviselésének „lábnyomait”, amit oly sokszor véletlennek neveztem. Lehet, hogy az is volt, de aztán az Ő gondviselése csodálatosan beépített mindent. Ha többször gyakorlom ezt a visszafelé nézést, akkor nemcsak nézni fogok, hanem látni is. Látni fogom azt is, hogy Isten nemcsak velem volt életem sötétségeiben, fájdalmaiban és szenvedéseiben, hanem személyesen értem és miattam is gyermekké lett, vállalva emberi sorsomat. Ha ugyanis Jézus életét vizsgálom, jobban kezdem érteni saját életemet is. Jézus életének bizonyos részleteiben találok olyant is, ami az én életem része is…

    Mindezt és minden mást csak a jelenben vagyok képes igazán meglátni…

    Van jelenem: amelyben elkezdhetek igazán látni. Ennek feltétele csak annyi, hogy „aktív passzivitásban” engedjem, hogy Isten megtaláljon. Múltamat, a múltban kapott sebeimet és a kapott ajándékokat csak az Ő csendjében (amely egyben az én csendem is!) tudom megérteni. Ez a megértés aztán nemcsak szíven talál, hanem be is gyógyít mindent bennem, ami gyógyítandó. Ez az a Jelen Pillanat, amelyben nemcsak gyógyulok, hanem még nagyobb hála nyer teret lelkemben, szívemben és életemben.

    A Jelen, a Most az a Pillanat, amelyben „megébredek”, Richard Rohr ferences szerzetes és író szavával „belezuhanok” Istenbe. Ez az a Pillanat, amely megvillantja az Örökkévalóságot, értelmet ad múltamnak visszafelé és jövőmnek előrefelé.

    Van jövőm is, ha ezt a Jelenben látom. Másképp csak céltalan sodródás van.
    Ha Isten felé tartok, a Teljesség felé tartok. A múltban szerzett tapasztalatok, élmények beépülnek jelenembe, és így értelmesen alakul jövőm.
    A jövő már elkezdődött akkor, amikor megszülettem. Folytatódik minden egyes pillanatban, jelenemben, mert Weöres Sándor szavaival a „Teljesség felé” haladok „egyenes labirintus”-ban (Pilinszky).

    Így épül be életem Krisztus életébe, mert Ő az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, életem összefoglalója. Ha Őáltala, Ővele és Őbenne élek, már boldog lehetek, hiszen Feléje tartok.
    Boldogan. smiley

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Nov 25, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 23, 35-43

    Heti gondolat november 24-30.:

    Amíg az egész egyházi év folyamán a tanító Jézussal találkozunk, Róla hallunk történeteket, találkozásait és gyógyításait olvassuk, addig az egyházi év utolsó vasárnapján a Megfeszített Krisztus képe tárul elénk, és ezzel valamit kezdenünk kell. Elmehetünk e kép mellett, elmenekülhetünk előle, de előbb-utóbb újra szembetaláljuk magunkat vele, mert azt sugallja számunkra: szembe kell nézned a szenvedéssel, ahhoz, hogy átjuss a Fénybe. Örökségünk a fény, de ez csak szenvedés árán születik meg. Persze, olyan szenvedés árán, amelyben nem vagyunk egyedül. Egy prédikációban hallottam: a Kereszt egyik oldalára Krisztus van megfeszítve, a másik fele a mi részünk. Ha tudjuk, hogy szenvedéseinkben nem vagyunk egyedül, és Krisztus Király a másik oldalon velünk van minket erősítve, akkor terheink édes igává változnak…

    Krisztus trónja a kereszt és nekem állást kell foglalnom, hogy Őt szemlélem, vagy közömbösen odébb megyek… Ha halasztgatom, még nagyobbá válik a teher!

    Az evangéliumi rész képei segítenek…

    Krisztus Király arca arra is meghív bennünket, hogy királyságát ne világi szemszögből nézzük, hanem megértsük ennek különlegességét és akkor királyi életet élhetünk…

    Miért különleges ez a Király?

    1. Mert egyszerű embernek születik. Nem palotában, hanem istállóban. Az egyszerűséget választja. Ácsmunkát végez. Megérteti velünk, hogy a királyi élet első lényeges eleme az egyszerűség. Nem a komplikált, bonyolult élet a királyi élet, hanem az egyszerű, őszinte élet.
    2. A királyi élet másik fontos eleme: a megszokás rabságából való kilépés. A mi Királyunk nem azt tette, amit szoktak, hanem azt, amit a Szerető Atya tőle kért. Felrúgta a megszokásokat is, ha az a szeretet törvényével ütközött. De csak akkor, ha ütközött – egyébként a hagyományokat tiszteletben tartotta. Persze a hagyomány és megszokás nem téveszthető össze.
    3. A királyi élet közel engedi a furának tűnő embereket.

    Nagyon sok embernek nem tetszett, hogy a mi Urunk bűnösökkel áll szóba, velük étkezik. Sokszor meg is vádolták ezért.

    1. Királyi élet az is, ha gondolataink, szavaink és tetteink összhangba, harmóniába kerülnek. Az Úr gondolatai, szavai és cselekedetei teljesen fedik egymást. Amit gondol, azt mondja. Amit mond, azt teszi. Nem beszél mellé, nem beszél fölöslegesen.
    2. A királyi élet szavak nélkül is Isten Országát hirdeti. Ha a krisztusi életet gyakoroljuk, nem kell sokat beszélnünk: meglátszik majd magatartásunkon és akkor rákérdeznek szép életünk és reménységünk okára…
    3. A királyi élet mindenki számára lehetséges. Hittel indul, küzdelemmel folytatódik, a kereszten át a feltámadásig.

    A királyi élet közel visz Krisztus Királyhoz! Ne féljünk tőle! smiley
    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Nov 18, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 21,5-19

    Heti gondolat november 17-23.:

    A maradandó átjárja a mulandót és felülmúlja azt. Amikor a Jézust körülálló emberek a templom szépségét dicsérik, akkor Ő megjövendöli annak lerombolását. Nem azért teszi ezt, hogy kedvüket szegje és lelombozza őket, hanem azért, hogy rádöbbentse őket: minden elmúlik, így a földi szépség is.

    Fontos a szép templom, gyönyörködtethet minden szépség, fontos élni az e világ adta javakkal, de akkor kezdünk el jól élni, ha észrevesszük mögötte Őt, aki alkotta és ajándékozta nekünk. Ha ennek értelmében ajándékként élünk meg mindent, akkor kialakul bennünk egy hálás lelkület, és ennek következményeként úgy élünk e világban, hogy közben tovább és feljebb tekintünk: a MARADANDÓ UGYANIS ÁTJÁRJA A MULANDÓT.

    E véges világ elmúlásának jeleit sorolja fel Jézus:

    Álpróféták, önjelöltek jelennek meg és a megváltás „technikáit” hirdetik. Amikor különböző mesterekkel találkozunk, fontos, hogy mindig megvizsgáljuk, mit hirdetnek: önmagukat helyezik előtérbe meditációs technikáikkal vagy önmagukat csak eszközként tudják és az EGYETLEN MEGVÁLTÓRA irányítják tekintetünket? Minden, amit teszünk és alkotunk, csak akkor nyeri el igazán értékét, ha KRISZTUSSAL KÖZREMŰKÖDŐNEK tudjuk magunkat és saját érdemeinket ajándéknak tekintjük, nem pedig magunknak tulajdonítjuk.

    Háborúkról és zavargásokról beszél az Úr. Ott, ahol az emberek és népek csak az evilágban gondolkodnak és csak az evilági érdekek szerint élnek, szükségszerűen háborúba keverednek egymással. Mindenki csak saját, földi érdekeit nézi, ami nem rossz, csak magában rejti a korlátozottság és beszűkülés veszélyét. Ha csak saját korlátoltságainkban élünk, nem vesszük észre az egyetemes igazságot: Isten minket szeret, de másokat is. Fejlődésünkben nem vagyunk egyforma szinten, ezért nem értjük egymást, és ennek oka a sok háborúskodás.

    Az égen jelek tűnnek fel, de ezeket megelőzi az üldözés. Fontos megfigyelni, hogy kiket üldöznek manapság és miért. Elég, ha a keresztények üldöztetésére vagy a nagyhatalmak politikájára gondolunk. Vannak, akik megalkusznak, és vannak, akik következetesen kitartanak amellett, ami mellett elköteleződtek – vagy pontosabban: Aki mellett elköteleződtek. Az elköteleződés pedig szükségszerűen áldozatot kér és üldöztetéssel jár.

    Jézus mindezeket azért mondja el, hogy még inkább kiemelje: minden kibírható, ha tudjuk, hogy Ő velünk van és ékesszólást ad, amikor beszélnünk kell. Ő mindig kísér és gondunkat viseli, Szentlelkével bennünk él – a nehézségek idején is.

    Az egésznek kulcsszava: az állhatatosság. Az állhatatosság nem a mi kitartásunk, hanem csak tudatosítása annak, hogy MI CSAK AKKOR TUDUNK KITARTANI, HA ENGEDJÜK, HOGY Ő MEGTARTSON. Ő megtart, és akkor mi kitartunk. Az Ő megtartó ereje az ALAP, erre kell támaszkodnunk, s akkor Ő bennünk és velünk elvégzi munkáját.

    Ő megtart! Tartsunk ki Vele!

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Nov 11, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 20,27.34-38

    Heti Útravaló november 10-16.:

    A szadduceusok Jézus idejében azoknak a csoportját alkották, akik nem hittek a feltámadásban. A MÁNAK ÉLÉST helyezték figyelmük, mindennapjaik középpontjába.

    A MÁNAK ÉLÉS és a MÁBAN élés azonban nem ugyanaz. Aki CSAK A MÁNAK ÉL, az fél szembenézni saját magával, elmenekül az igazán lényeges kérdésektől, vagyis NEM ÉL IGAZÁN. A MÁBAN élés pedig pontosan az ellentétje… Azt jelenti, hogy teljesen Istenre figyelek, és nem félek önmagamat tenyerébe helyezni. Ekkor megtapasztalom gondviselését és minden napot ajándékként élek meg.

    Ez egy tudatos életet eredményez, amelynek három eleme van: felelősség, figyelem és fegyelem.

    1. Felelősnek fogom érezni magam, vagyis rádöbbenek arra, hogy nem engedhetek meg magamnak bármit, mások is élnek mellettem. S nemcsak mások élnek mellettem, hanem élni fognak mások utánam is, ahogy előttem is éltek. Felelősnek fogom érezni magam szavaimért, tetteimért, sőt gondolataimért is, mert az előbbiek ez utóbbiból származnak. A gondolatok megtisztítása, vagy a mentálhigiéné, ahogy ezt a szakemberek ajánlják. Gondolatainkat igazán ISTEN JELENLÉTÉNEK TUDATOSÍTÁSÁBAN LESZÜNK képesek megtisztítani, pontosabban: hagyjuk, hogy Isten tisztítsa meg! Ez nem zárja ki a szakmai tudást sem, sőt: a kettő együtt tud igazán működni. Ha hiszek Isten jóságos és gyógyító jelenlétében, akkor fokozatosan tisztulok… A felelősségteljes élet így növekszik bennem, s akkor – ennek következményeként figyelmes életet élek.

    2. A figyelem azt jelenti, hogy nem kell „kimeresztenem” a szemem és úgy figyeljek másokra – szinte „megerőszakolva” önmagam, hanem figyelni kezdek a szívemmel is. Ez amolyan „belső figyelem”: hallgatom, hogy mit súg, és mit sugall bensőmben a bennem is lakozó Isten. Mert pontosan az az érdekes, hogy a mindent és mindenkit felülmúló Isten nemcsak bennem – hanem (ha tetszik, ha nem!) másban is lakik. A figyelem is fejlődik, ha hallgatunk a szívünkre és nem „agyaljuk” túl az életet. Ha túl sokat elemzünk, félő, hogy hit nélkül megyünk a mélységekbe és akkor beleszédülünk saját életünkbe.

    3. A figyelemhez fegyelem is szükséges. Önfegyelem elsősorban. Nagyon tudunk másoknak észt osztani. Magunknak is rendszeresen kellene, s mindezt úgy, hogy közben Isten jelenlétében időzünk. Egyesek énidőnek hívják. Mások egyedüllétnek. Ismét mások imának. Teljesen mindegy, csak legyen, és ez őszinte legyen. Ha figyelünk magunkra, másokra is figyelni fogunk. Ha figyelünk magunkra és bevalljuk kínos dolgainkat – elsősorban magunknak! – akkor megjön a fegyelem is: fegyelmezni fogjuk magunkat. S ha jó az önfegyelem, másokra is figyelünk – s szeretettel fegyelmezünk! – HA SZÜKSÉGES!

    Felelősség, figyelem és fegyelem. A három F betű.

    A tudatos élet eredménye. S akkor érteni fogjuk az evangéliumi mondatot: Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.

    „Mert mindenki meghal, de nem mindenki él” (Ákos) Tényleg élünk a halál előtt?

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Oct 29, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 18, 9-14

    Heti gondolat október 28 – november 2.:

    A farizeus és a vámos történetét mindannyian ismerjük…

    Ki a farizeus? Olyan ember, aki annyira ismeri és tudja a Törvényt, hogy képtelen megtérni. A megtérés nem más, mint az, hogy szembenézek önmagammal – múltammal és jelenemmel – és áthelyezem Isten kezébe.

    Sokszor én is farizeus vagyok, aki betakarózom a törvénnyel és megmagyarázom, hogy mit miért nem kell megtennem. Ilyenkor bezárom szívemet és elzárom magam Isten irgalma előtt. Imádságom felszínes lesz, kifelé vallásosnak látszom, de valójában elalszik a bennem égő fény, és meszelt sírhoz hasonlítok…

    Hozzá lehet szokni ehhez az élethez. Olyannyira, hogy megkövesedem és megmerevedik életem.  A hagyományok – amelyek egyébként nagyon fontosak! – rabjává válok. Inkább teljesítem keserűen a tíz parancsot, amelyről már rég tudom, hogy a szeretet megélése nélkül nem fog boldoggá tenniHa megpróbálnám átadni magam – múltam, jelenem és jövőm – Istennek, egész biztos, hogy a tíz parancsot is teljesíteném. Nem kényszerből, hanem szeretetből… De, mivel farizeus vagyok, megszoktam ezt az életmódot és könnyebb így. Boldogtalanul…

    Jaj, és elfelejtem mondani, hogy böjtölök hetente többször is. Igaz, nagyon várom a böjt utáni napot, hogy végre jóllakhassak és eldicsekedhessem másoknak, milyen ügyes és „jófej” vagyok…

    Közben lassan kihal belőlem az élet. Boldogtalan vallásos leszek, talán hosszú évekig és közben nyugtatgatom magam, hogy nem vagyok annyira bűnös, mint mások…

    Annyira nem… Olcsó vigasz… Így is le lehet élni éveket, évtizedeket… Bocsánat, hogy az élet szót használom, pedig nincs köze az élethez. Ez inkább élő halott állapot, ahol az élet nem telik, hanem múlik. Az élet teljességét nem lehet elérni megkeseredett és merev megszokások teljesítésével!

    S ha szerencsém van, addig élek, amíg egyszer megtörik a jég… amíg végre megszületik bennem a vámos lelkülete és sírva kiáltom Isten felé: Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek…

    Kell ez a katartikus áttörés! Jó lenne, ha minél előbb megtörténne!

    Igaz, hogy nem múlnak el a bajok, de ha Isten irgalmába helyezem múltamat, jelenem meggyógyul, és jövőmet biztonságban érzem. Nem múlnak el rögtön bajaim, megrögzött megszokásaim, megszokott bűneim és betegségeim… de elindul valami… A tisztulás folyamata ez, amikor nap mint nap szükségét érzem annak, hogy Isten fényébe és irgalmába helyezzem magam és ne másokhoz viszonyítva éldegéljek…

    A farizeus és a vámos bennem harcol. Nem könnyű ez a harc. Az evangéliumi részben idézett vámos imája azonban mindig képes megtörni és áttörni büszkeségem jegét és újra meg újra elindítani a vámossá válás folyamatát: Uram, bocsáss meg nekem, bűnösnek… Mert akkor is az vagyok, amikor nem érzem magam annak. Amikor nem bánom már bűneimet, akkor bánjam azt, hogy nem tudom bánni… Ennyi a gyakorlat! smiley

    Nem is nehéz, ha elkezdem. S akkor nem lesz annyira nehéz a tíz parancs betartása sem, sőt örömöm telik benne, mert nem másokért és még csak nem is annyira önmagamért, hanem Istenért teszem.

    Istenért, mert Ő szeret és én viszontszeretem. Ezt a személyes kapcsolatot, ennek megerősödését kívánom mindannyiunknak. Persze, nemcsak egy hétre… Az nem elég egy igazán boldog élethez! smiley

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Oct 21, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 18,1-8

    Heti gondolat október 21-27.:

    1. Isten Országa – ami nem azonosítható az Egyházzal! – már közöttünk van. Amikor Jézus elkezdi nyilvános működését, bejelenti számunkra ezt a tényt. Mégis, paradox módon imádkoznunk kell mindennap a legszentebb imában: Jöjjön el köztünk a Te országod. Segíts Uram, hogy itt legyen bennünk.

    Igen, mert Ő itt van, de mi magunk nem mindig vagyunk ott – Őnála. Ezért ajánlja Jézus nekünk, hogy folyamatosan imádkozzunk, és ne fáradjunk bele, ahogy ezt az evangéliumban szereplő özvegyasszony is tette. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan imákat mondunk, hanem Őrá próbáljuk hangolni magunkat. Ez azért fontos, mert ezzel a viszonyulásunkkal ki tudjuk védeni a „bíró magatartását”.

    2. A bíró magatartása tükrözi az öntörvényű világot, amely „Istentől nem fél és embertől nem tart”.  Az evangéliumban szereplő bíró nem Istent jelképezi, aki földi életünk végén igazságot szolgáltat, hanem azt a földies gondolkodású embert, akinek élete úgy alakult, hogy megszokta: ő az úr mindenki felett és Istent is kizárta az életéből. Ez az öntörvényűség. Bizony, könnyen kialakul az ilyen magatartás, hogyha egy ember nagyon hozzászokik ahhoz, hogy neki minden jól megy, és neki minden jár.

    Most lehet, inkább másokra gondolunk, de fontos önmagunkba is néznünk azért, mert sokszor mi is kizártuk vagy kizárjuk Istent és Nélküle hozzuk meg a döntéseket, s ítélkezünk mások felett is. Pedig, az ítélet egyedül Istené.

    3. A szegény özvegyasszony kitartása jelképezi azt a világot, amelyik gyengének tűnik, de végül mégis megtöri az erősnek látszó öntörvényűséget. Miért? Azért, mert hisz abban a végső igazságszolgáltatásban, amelyet Jézus megígér.

    Mi sokszor kijelentjük, hogy nincs igazság e világon, és szeretnénk egy „előrehozott igazságszolgáltatást”, de hála Istennek, ez nincs ránk bízva. Isten tudja, hogy mikor és hogyan teszi ezt.

    Egy dolog biztos: mindenkinek csak két keze van, és nem tud átvinni senki sem többet a másiknál. A végén mindannyian egy helyre kerülünk és kiderül – az evangélium alapján is – hogy nem mindegy, hogyan éltünk: hitünket ápolva imádságos lelkülettel, vagy pedig öntörvényűen Istent kizárva életünkből – mindenkit elítélve.

    A döntés rajtunk áll. Isten Országa már itt van. Már ma beengedhetem, vagy elengedhetem…

    Csak ne legyen késő…

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Oct 07, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 17,5-10

    Heti Útravaló október 6-13.:

    Az ószövetségi olvasmány (Hab 1,2-3; 2,2-4) Habakuk próféta könyvéből vett szakasz, amely a próféta látomását tárja elénk. A látomás első részében a próféta kérdéseit és panaszát fogalmazza meg: bármerre tekint a világban, a legtöbb helyen erőszakkal és romlottsággal találkozik. A látomás befejező része Isten biztatásával zárul: az igaz élni fog hűségéért!

    A hűség a kulcsszó. Ebben a szóban benne van a kitartás, az állhatatosság és az Isten jóságába vetett hit. A hit pedig bizalmat jelent. A hit olyan híd, amely megtart, amikor az ijesztő mélységek fölött járunk. Ezzel a híddal FELÜL TUDUNK EMELKEDNI, EGY KICSIT ISTEN SZEMÉVEL LÁTNI, ÁTMENNI A MÉLYSÉGEKEN IS!

    Ma is vannak mélységek, ma is sok nyomorúságot és borzalmat látunk, ha körülnézünk. A hit ajándéka rávezet arra a hídra, amely biztos átjáró Isten felé egy egész földi életen át.

    A hit ugyanakkor látás – belső látás is. Amikor rálépünk az ingatagnak tűnő hídra, Isten megmutatja magát és megérezzük, megtapasztaljuk a legnagyobb biztosságot. Isten sem tud addig megmutatkozni, amíg nem lépünk rá a hit hídjára. Ez a hit aztán hegyeket mozgat. A gyermek hite a feltétel nélküli ráhagyatkozás.

    Hogy lehet megőrizni ezt a hitet? Úgy, hogy ezt a felülről kapott ajándékot nem magunknak tulajdonítjuk.

    A hit megőrzéséről beszél Szent Pál apostol Timóteus tanítványához: éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán benned él. Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. (2Tim 1,6-8)

    Éleszd fel a benned lévő hitet. Egyértelmű mondat. Feléleszteni azt, ami már bennünk van, bennünk szunnyad. A kézföltétel mozzanata benne van a keresztség szentségének szertartásában. Benne van az áldásban, amelyet jó lenne többször gyakorolnunk. Feléleszteni, ami bent szunnyad…

    Amikor az apostolok kérik Jézustól, hogy növelje bennük a hitet, akkor érzik, hogy nem elég az, amit ők „produkálnak”. A hitet ugyanis nem lehet kitermelni, „produkálni”.

    Nekünk is jó lenne gyakrabban kérni, hogy az Úr újraélessze szunnyadó hitünket.

    Ha csak saját magunkra támaszkodunk, „önálló hittel” fogunk élni, amely nem tud megtartani. Az általunk épített híd könnyen leszakad… Persze, hogy nekünk is dolgoznunk kell rajta, de nem egyedül, hanem bízva, kérve, hálát adva, dicsőítve, állhatatosan, kitartással.  

    Működjünk közre Istennel, hogy a bennünk szunnyadó erőt felélessze, és igazi életünk legyen.

    Nemcsak a jövő héten! smiley
    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Sep 30, 2019
    0 hozzászólás

     EVANGÉLIUM (Lk 16,19-31)

    Heti gondolat szeptember 30 – október 6.:

    A dúsgazdag és a szegény Lázár evangéliumi története első olvasásra vagy hallásra azt sugallhatja, hogy Jézus a szegényeket felpártolja – ami egyébként teljesen igaz! – és a gazdagokat elítéli.

    Tényleg ez és ennyi lenne ezen evangéliumi rész tanítása, tanulsága?

    Ez felszínes értelmezés lenne. Már csak azért is, mert vannak olyan szegény emberek, akiknek lenne lehetőségük dolgozni, de „hozzászoktak” állapotukhoz és nem igazán változtatnak életmódjukon. Bár tagadják, de tudat alatt – lelkük mélyén – megelégednek azzal a segéllyel, amit kapnak…

    Ugyanakkor vannak olyan tehetős emberek is, akik talán pontosan azért lettek gazdagok, mert volt és van bátorságuk kockáztatni, és tudnak adakozni is. Életük úgy alakult, hogy egy időre több vagyonnal rendelkeznek. Persze, hogy nagyobb a veszélye annak, hogy – hozzászokva gazdagságukhoz – érzéketlenné váljanak mások szüksége és szenvedése iránt. Ellenben vannak az előbb említett szegények, akik megszokták „rászorulásukat” és lelkükben ők sem igazán nyitottak Isten szeretetének befogadására.

    Lehetne vitatkozni ezzel a gondolatmenettel, de nekünk itt most az a lényeg, hogy Jézus miért mondja el ezt a példabeszédet? Ha csak a saját okoskodásunk vezérel e történet elemzésében, akkor elmegyünk a lényeg mellett…

    Jézus – mint már annyiszor – és mint a hűtlen intéző esetében is (Lk 16,1-13) úgy beszél Péterhez, hogy értse Pál is. E példázatban is a farizeusokról és a vallásosságukban beképzelt emberekhez beszél, csak nagyon tapintatosan teszi, mert nem akarja őket sértegetni. Figyelemreméltó Jézusnak ez az érzékenysége! Persze, hogy lesz idő, amikor nyíltan korholja is őket, de az egy következő lépés. Az első lépése neki mindig a kedves tapintatosság!

     Jézus tehát a farizeusok keményszívűsége miatt mondja el ezt a példázatot, hiszen ez a dúsgazdag őket jelképezi. Azokat, akik valójában nem tesznek semmi rosszat, de már jót sem, mert érzéketlenné vált a szívűk. Ismerik kívülről a tanítást, de nem engedik közel szívükhöz. Belülről távol állnak, megkeményedett a szívük.

    A tanítást kívülről ismerni és nem követni – ez a farizeizmus egyik fontos ismérve.

    Ha közel engedjük Jézus szavát szívünkhöz, akkor kevés a valószínűsége annak, hogy megkeményedjék a szívünk.

    Az érzékenység és a nyitott szem megtart abban a „szent nyugtalanságban”, hogy az apró dolgokra is figyeljünk. Egy barátság, egy őszinte kapcsolat is tönkre tud menni, ha időnként nem figyelünk az apró részletekre – hiszen életünk részletekből és apróságokból áll össze (persze, ez nem azonos a kicsinyeskedéssel!).

    Jézus erre a nagy veszélyre figyelmeztet: vigyázzunk, hogy miközben „normális” életvitelt folytatunk hétköznapjainkban, maradjunk érzékenyek tanítása iránt és járjunk nyitott szemmel a világban: vegyük észre azokat a „koldusokat”, akik szeretetünkre, apró figyelmességeinkre, mosolyunkra éhesek!

    Sajgó Balázs

    Bymartonk
    In
    Sep 23, 2019
    0 hozzászólás

    Heti gondolat szeptember 23-29.:

    EVANGÉLIUM Lk 16,1-13

    Az evangéliumi rész a hűtlen intézőről szól, aki kétszer is becsapja urát, mégsem bocsátják el munkahelyéről, kap egy utolsó esélyt ügyeskedése, „élelmessége” miatt.
    Ha magunkba nézünk – szerintem – már kaptunk mi is két esélynél többet…
    Most egy olyan képzeletjátékra hívlak, amelyet már lehet, hogy ismersz és olvastad. Én is ismertem, mégis elgondolkodtat – újra meg újra! smiley
    Ez legyen jövő heti feladatunk.

    Képzeljük el, hogy megnyerünk egy versenyt, és a nyeremény az, hogy a bank minden reggel 1440 lejes számlát nyit a nevünkre. Ám, mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két alapszabály van:

    1. Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőlünk, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, csak elkölteni lehet... De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevünkre, rajta ismét az egy napra szóló 1440 lejjel.

    2. A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása. A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben?
    Elgondolkodtató?
    - Elköltenéd, az utolsó fillérig? - Önmagadra? - Azokra, akiket szeretsz? - Idegenekre?

    Ez a varázsbank igenis létezik!

    Minden reggel ébredéskor megkapjuk a magunk ajándékát! Ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. Minden reggel, ébredéskor kapunk 1440 percnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra, a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik, ismét kiutaltak részünkre 1440 percnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.

    A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 1440 percünkkel? AZ ÉLET VARÁZSLATOS DOLOG! Sáfárkodjunk szépen smiley!

    Szeretettel,
    Sajgó Balázs
    lelki igazgató

    Pages