Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Oct 15, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat október 15-21.:

    Elmúlt héten a belső hang meghallásának fontosságára fókuszáltunk. Mindenki lelkében van egy dal, egy hang, amelyet nem elég csak meghallani – bár ez is életművészet! – hanem fontos követni is.

    A belső hang meghallásától és annak követésétől függ a megújulás. Sokszor érezzük, mit is kellene tennünk, de nem igazán van bátorságunk követni, mert az életmódunk megváltoztatását követelné… Vagy pedig félünk az ellenállástól, mások véleményétől!

    Ha mégis lenne bátorságunk követni AZT a hangot, akkor talán az lenne a legkellemetlenebb, hogy saját magunkat kell mindenekelőtt felülvizsgálnunk: otthon, saját magunkban és környezetünkben kell kezdenünk. Ha világbékét akarsz, menj haza és kezdd el szeretni a családodat! Ha folyamatosan figyelünk arra a belső hangra, először mi magunk újulunk meg. Persze, hogy a másikat hamarabb megújítanánk, mint magunkat…

    Két család élt egymással szemben. Az egyik férj azt vette észre feleségén, hogy az gyakran kibámul az ablakon és nézi a szomszéd kiterített ruháit, közben folyton ítélkezik a szomszédasszony munkája fölött: nem értem ezt a szomszédasszonyt! Milyen mosást végezhet? Látszik, hogy a ruhák ki vannak mosva, de elég sok a fekete folt azokon a ruhákon… Hogy lehet így mosni? Ez a jelenet többször is előfordul, míg a férj is odamegy az ablakhoz, lássa, miről is beszél a felesége… S akkor döbben rá mindennek az okára, és közli is feleségével: kedvesem, tudod, az a helyzet, hogy nem a szomszéd kimosott ruhái koszosak, hanem a mi ablakunk, amely nincs megtisztítva! A mi ablakunkon keresztül látod azokat a ruhákat…

    A megújulás bennem kezdődik. Nincs más lehetőség. Másképp nem kezdődik el…

    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 08, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat október 8-14.:

    Az elkövetkezendő három útravalóban három rövid gondolatot szeretnék továbbadni: Isten beszél. Ha meghalljuk, akkor ez megújulást eredményez. A megújulás mindig akadályokba ütközik. Ez a három gondolat szorosan összefügg és egymást átjárják.

    Isten mindig beszél. Ma is. Bármennyire meglepő, sokszor annyira egyértelműen, hogy nem is merünk belegondolni, hogy Ő beszél hozzánk. Nehéz elhinni nekünk, hogy Ő sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Nehéz elhinni, hogy az a sugallat, gondolat vagy érzés, ami bennünk megszületik hirtelen, Tőle jön.

    Egyik tanárom mesélte el egyszer, hogy hónapokig töprengett egy terven. Egyik éjjel valamit álmodott, beleébredt, felült az ágyon és az éjjeliszekrényen levő cetlire leírta, ami akkor eszébe jutott. Reggel csak arra emlékezett, hogy megébredt és valamit írt a cetlire, de arra nem, hogy mit. Aztán olvasta, és elkészült a terv, amelyen hónapokig töprengett… Isten megoldást kínált, éjjel ébresztette meg, és sugallt egy tervet.

    Igen, a sugallat Istentől jön, de nem kerül meg, nem kerül ki minket. Istennek szüksége van ránk, hogy meg tudja újítani a mi kis világunkat, s ezáltal a nagyobbat is… Annak a tanárnak sugallt, de neki kellett leírnia, neki kellett végbevinnie.  

    Amikor gyerekként úgy éreztem, hogy nem tudok más utat választani, mert megmagyarázhatatlanul vonzott valami, akkor a belső hangot követtem.

    Ha van ott bent egy alapvető boldogság a világ minden külső zavargása ellenére, akkor nagyon valószínű, hogy azt a belső hangot követted, ami sokszor csendben, szótlanul is vezérelt és megőrzött a nehézségek idején is! Igen, a boldogságot az adja, ha meghalljuk azt a belső hangot, és követjük. Ez az a belső boldogság, amit senki nem képes adni...

    Egy érdekes párbeszédet küldtek át három hete a világhálón. Egy tiszta tekintetű kisfiút ábrázol, akitől megkérdezik: mi akarsz lenni? A kisfiú válasza: boldog! Az okoskodó felnőtt folytatja: nem érted a kérdést! Mire a kisfiú: azt hiszem, nem érted a választ!

    Ha a belső hangot akarjuk követni, az már a boldogság útja! Mert a boldogság nem cél, hanem maga az út, a folyamat! Amíg arra a belső hangra figyelünk, addig nem tudunk nagyon eltévedni a céltól, mert a cél az nem más, mint az Isten fele vezető út! Aki a boldogságot Istenen kívül keresi, annak nagyon hosszú utat kell bejárnia!

    Belső hangja mindenkinek van! Az én vezérem bensőmből vezérel! Meg tudom hallani?

    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Sep 24, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 9,30-37

    Heti útravaló, szeptember 24-30.:

    Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Az igazi nagyság a gyermeki lelkületben mutatkozik meg.

    Az exegéták a bibliai történetekben fölfedeztek egy sémát, amelyet a „fiatalabb gyermek-jelenségnek” neveznek. Rájöttek, hogy a bibliai történetekben (Káin és Ábel, Izmael és Izsák, Ézsau és Jákob, József és testvérei, Dávid és testvérei, a tékozló fiú és bátyja történetén át egészen Mária és Márta esetéig) a fiatalabb testvér az, aki a végén megbékél Istennel és az emberekkel. Nehéz megérteni ezt a bibliai sémát, de egy C. G. Jungtól származó elmélet talán segítségünkre lehet.

    Jung szerint az emberi személyiséget két erő irányítja, amelyet ő latinul senex, azaz idős vagy felnőtt ember, és puer eternus, azaz örök gyermek kifejezéssel illet.

    Az idős bölcs, okos és számító, minden lépése előtt mérlegel, sőt gyakran az a vége, hogy nem lép. Más oldalról az örök gyermek merész, sokszor hibázik, de többször él a lehetőségekkel.

    Az idős óvatosabb és szereti a biztonságot, míg az örök gyermek jön-megy, s kész arra, hogy változzon és cselekedjen.

    Az időst jobban érdekli a versenyzés, a hatalom, a siker, míg az örök gyermek kész együttműködni és ünnepelni.

    Az idősnek nagyobb a felelősségérzete, míg a gyermek vidámabb.

    A nagy családokban gyakran megtörténik, hogy a szülők az első gyermekkel a felnőtt ember mentalitásával bánnak, míg a többi gyermekkel pedig az örök ifjú mentalitásával. Jung tovább megy, és azt mondja, amikor az egyik erő felülkerekedik a másikon, akkor az a személyiség pusztulását jelenti. Ahhoz, hogy teljesen emberiek legyünk, hogy teljes legyen életünk, ezeknek az erőknek egyensúlyban, harmóniában kell lenniük.

    A gyermeket befogadni kifejezésnek több értelme van, de Jung analízise alapján azt is jelenti, hogy fogadjuk el személyiségünk gyermeki részét. Ezzel kevesebbet számítgatunk, kevésbé érdekel az egyéni méltóság és a gyalázat, kevésbé félünk a kudarctól és a haláltól, kevésbé próbáljuk megragadni a hatalmat és a sikert. Ha ott van bennünk a gyermeki mentalitás, akkor képesek leszünk lépni, a sötétben is.

    Kicsinyességünk nagyságától sokszor nem vesszük észre a Lélek sugallatait. Egyéni nagyravágyásunkkal beárnyékoljuk és eltorlaszoljuk Isten művét, miközben megfeledkezünk egyvalamiről: önmagunk megtalálásának egyetlen módja, ha tökéletesen el tudunk szakadni önmagunktól. Személyesen egyre magasabbra emelkedni vágyunk, miközben szem elől tévesszük az igazságot: könnyen emelkedik mindaz, ami súlytalan – az, akinek a feje és szíve is üres.

    Isten mindenkit megajándékoz adományaival, de ezeket nem önmagunk miatt kaptuk, nem azért, hogy saját hírnevünket öregbítsük. A gyermeki lelkülettel rendelkező ember tudja, hogy mindent ajándékként kaptunk azért, hogy alakítsuk vele mind önmagunkat, mind a világot, de azért is, hogy továbbajándékozzuk kisebb testvéreinknek.

    Ha mindezeket az ajándékokat össze tudnánk szedni, csodálatosan szép lenne életünk és a világ, amely nem más, mint egy hatalmas építkezési hely, ahol az építőmunkások egybehordják, és nem szétviszik a téglákat. Fáradozzunk együtt Isten országának építésén, hogy az eljöjjön közénk általunk és mások által. Mindegy! Csak jöjjön! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jul 03, 2018
    0 hozzászólás

    EANGÉLIUM Mk 5, 24-35

    Heti gondolat július 2-8.:

    Jézust megérinti egy asszony és ő meggyógyul. Sokan az asszony érintésében mágikus hitet vélnek felfedezni, de Jézus helyére teszi a dolgokat! Négy fogalom segíthet nekünk ennek megértésében:

    Mágikus hit: a személytelen hit, amely bezár, önmagunk felé fordít. „Elég csak betérnem a templomba, elég megérinteni Szent Péter szobrának a lábát, elég megérinteni az ereklyét – de nem kell liturgia, gyónás, áldozás!” A mágikus hit könnyű: elutazom, megérintem, kifizetem, legyalogolom, megcsókolom. Ez az automata gép sajátossága: nincs benne semmi személyes.

    A személytelenség mágiája ma is működik: mágikusan vonz az internet adta anonim levelezés, chatelés lehetősége. Olyan csábító névtelenül levelet írni, rágalmazni, sms-t küldeni a tévének. Az anonimitás könnyen öl. Krisztus személyes kapcsolatot, beszélgetést, imát, szerelmi vallomást, gyötrelmeket, könnyeket akar.

    Személyes hit: Krisztus minden szentségben személyes találkozást akar. Személyessé teszi a hitet. Az asszony maradhatott volna rejtettségében, a hite is megvolt, de Jézus pontosan ezt a személytelenséget szünteti meg, amikor előhívja őt. Személyes találkozást akar, nem személytelen mágiát.

    Jézust a sok spekuláció nem érdekli. Az apostolok ugyanis rögtön spekulálni kezdenek Jézus azon kérdésére, hogy ki érintette meg Őt? Nem látod, mekkora a tömeg – magyarázzák Jézusnak. Jézust azonban ez nem érdekli, mert ismét egy olyan emberrel találkozott, akiben érzi a hitet. A hitnek azért van gyógyító ereje, mert az az isteni erő bennünk. Ez az erő bennünk is felszabadulhat! És ha felszabadul, még akkor is két irányba mehet. Érezzük, hogy bennünk van és magunknak tulajdonítjuk: ez a felvilágosodott hit. Vagy: nemcsak magunknak tulajdonítjuk – ez az Istentől megvilágosított, megvilágosodott hit.

    Felvilágosodott hit: A felvilágosodott ember inkább az értelem fényét helyezi előtérbe. Nem rossz ez, csak még nem jó! smiley A felvilágosodott ember értelmes és okos, mégis nyugtalan, mert kívül keresi a Fényt, a Világosságot. Még nem érti, hogy az Belül van. Jöhet kívülről fizikailag, de belül ébred fel, bensőnkben. Az asszony is kívülről közeledik Jézushoz, de belül történik a megérintettség – mindkettőjükben.

    Megvilágosodott hit: A megvilágosodás belső meggyőződés. Amikor rájövök arra, hogy nem én vagyok a világ közepe, de ha van bennem kellő nyitottság és konzultálok gyakran, folyamatosan és intenzíven Mesteremmel és Gyógyítómmal, akkor rádöbbenek, hogy Bennem van a Világ Közepe. A megvilágosodott ember szívében ott lángol a KRISZTUSI FÉNY, ezért nem érzi magát egyedül akkor sem, ha egyedül él. A megvilágosodott ember biztos abban, hogy Isten Őbenne és Ővele van!

    A megvilágosodott ember nem is tudja, hogy megvilágosodott – mert a FÉNYBEN ÉL. Látja a sötétet is, de a fényt szereti.

    Ahhoz, hogy ide eljussunk, ki kell lépni, ki kell mozdulni komfortzónánkból és akkor bekövetkezik a TALÁLKOZÁS, amelyet kívánok mindannyiunknak! 

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 25, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Iz 49, 1-2
    Heti gondolat június 25 - július 1.:

    Romano Guardini írja: „Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”

    Ha elég időt adnánk magunknak, akkor a bennünk élő Isten megszólalna csendünkben. Lehet, hogy a mi elképzelésünket akarjuk visszahallani és ezért nyomjuk el azt a belső szót, ami csak a miénk? Lehet, hogy elképzelésünk köszönőviszonyban sincs Isten tervével?

    Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén. Vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben az Istenre éhes világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieuxi Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született. Ez képes értelmet adni életének. És megbékél önmagával.

    Fontos a foglalkozásom, a tetteim, minden, amit teszek, de ha nem a saját életemet élem, akkor keserű lesz a vége… Isten fényében érthetem meg igazán életem értelmét és magamat. Ha CSAK tudományos módszerek alapján (nyilván, ez rendkívül fontos eszköz!) akarom ezt megtenni, nem elég. Akkor úgy járok, mint az a bozótlakó bennszülött, aki az expedíció vezetőjétől egy órát kapott ajándékba. Hallatlanul örült neki. Megmutatták neki azt is, hogyan kell felhúznia, hogyan járjon és ketyegjen, és az óra járt és ketyegett is. Csak éppen egyet nem tudott a bennszülött: hogy az óra az időt mutatja. Az óra és az idő között levő összefüggést nem értette.

    Sok magát modernnek tartó, tanult embernek van ilyen „órája”: diplomája, tudása, s a civilizáció sokféle hasznos eszköze – és ez nem baj, csak éppen az összefüggést nem érti, hogy mi végre van itt a világon.

    Pedig katekizmusunkban világosan megtanultuk gyerekkorunkban, csak… gyerekesnek tartjuk. smiley Pedig abban ott van a válasz: „Azért vagyunk e világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, Neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.”

    Ha kezdjük Őt igazán megismerni, akkor biztos, hogy szeretni fogjuk és nem fogunk Tőle félni, mert Jézus olyan Istent mutat be, akitől nem kell félni. Az istenfélelem helyes jelentése: félni, hogy ne veszítsük el mi Őt. Ő nem veszít el minket.

    A katekizmus további lépése: ha szeretjük Istent, szolgálni fogunk. Mások felé fordulunk és helyesebben fogjuk szeretni önmagunkat is.

    A mennyországba jutás pedig azt a boldog állapotot jelenti, amikor megbékélek magammal. Amikor tudom, hogy ki vagyok, amikor önmagam leszek, és nem másokhoz viszonyítom magam. Önmagamat csak Istennel és Istenben tudom megérteni, mert Tőle jövök és Feléje tartok. Ez bizalmat ad nekem, és Nektek is ezt kívánom! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 18, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 4,26-34

    Heti gondolat június 18-24.:

    Amikor Jézus példabeszédet mond, nem általánosít. Sohasem. Amit mindenkinek mond, azt nem kell senkinek magára vennie, csak akkor, ha érintve érzi magát. A példabeszédek ugyanis mindenkinek szólnak, de nem általánosítások.

    Jézus aztán azért is tanít előszeretettel példabeszédekben, mert ezáltal nagyobb lehetőséget ad Isten Országának megértésére, mintha tudományos magyarázatokkal ecsetelné az isteni valóságot. Ha valaki időt szán a példabeszéd megértésére és elgondolkodik, akkor megérti, miről beszél a Mester.

    Az elvetett magról szóló példabeszéd két dologra hívja fel figyelmünket:

    1. A fejlődéshez időre van szükség. Isten Országa bennünk fejlődik, mint a mag a földben. Isten Országa valójában akkor növekszik bennünk, ha igéjét beengedjük és hagyjuk, hogy az elvégezze munkáját lelkünkben. A fejlődést fel lehet gyorsítani, de a felgyorsított fejlődés mindig megbosszulja önmagát.
    2. Mivel mindannyian mások vagyunk, ezért minden ember fejlődése különböző időtartamot igényel. Van, akinek sok megpróbáltatáson kell keresztülmennie ahhoz, hogy megerősödjék. Van, akinek nem enged Isten túl sok próbát, mert tudja, az illető nem bírná ki. S mivel a fejlődés időtartama mindenkinél más, ezért nagyon kell figyelnünk arra, ki milyen szinten áll, mielőtt bárkiről is ítéletet alkotnánk. A türelem szükséges, mert az aratás a végső elszámolás, számadás arról, hova fejlődtünk…

    Mivel mindenkinél más és más időtartamot ölel fel a fejlődés, ezért nem szabad másokhoz hasonlítani, viszonyítani magunkat, mert akkor vagy nagyobbnak fogjuk tartani magunkat másoknál – és ez beképzeltté tesz, vagy pedig kisebbnek érezzük magunkat másoknál – és ez bátortalanná tesz. 

    Az egyik legfontosabb teendőnk legyen az, hogy amikor Jézus beszél hozzám, hagyjam, hogy az általa használt kép közel kerüljön lelkemhez, és megérintsen. Nem biztos, hogy mindig kellemes ez az érintés, sőt: legtöbbször kellemetlenül érint. De mivel Ő jön közel hozzám, hiszek Neki. Ő rosszat nem akarhat. Ez egyértelműen kiderül, ha figyelmesen olvasom a Szentírást… smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 11, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 3,20-35

    Heti gondolat június 11-17.:

    Jézust a rokonai őrültnek vélik, és érte indulnak. Aggódnak, mert azt megértik, hogy jókat mond, de tesz olyan dolgokat is, hogy az már túlzás – szerintük! Átlépi a határokat – szerintük! Nem értik, hogy Jézus nem átlépi a határokat, hanem szétfeszíti azokat a kereteket, amelyeket addig az ószövetségi törvények szabtak meg. A szeretetnek azonban ezt kell tennie… mindig tovább kell lépnie.

    A szeretet és hit gyakorlása terén sosem lehet leállni. Illetve le lehet, csak akkor „füstölés” lesz a vége! A szeretet és hit tüzét mindig szítani kell magunkban úgy, hogy a Szentlélek tüzéhez időnként (naponta!) „közel ülünk” és hallgatjuk a Csendben megszólaló választ. Ha nem halljuk – akkor biztosan nem voltunk eleget csendben, vagy valami mást hallgattunk... smiley

    A gyertyának nem lehet megparancsolni, hogy csak egyik fele égjen – ha meggyújtottuk, akkor neki az a természete, hogy egészen égjen másoknak világítva!

    Istennek az a természete, hogy szeressen – és teszi ezt egészen! Megmutatta ezt az Ő Fia Jézus, akit ezért őrültnek tartottak. Kik? A rokonai. A rokonok ugyanis mindig mindent jobban tudnak… smiley Elmondják, hogyan kell élned, mit kell tenned, csak éppen fogalmuk sincs arról, hogy mi jó egyáltalán neked! Úgy vélik, hogy tudják – pedig nem igaz, mert mindenkinek személyre szabott, saját útja van. Segíthetnek az úton járni, de helyettünk nem járhatnak! Ezért van az, hogy sokan teszik az életben azt, amit egyáltalán nem szeretnek. És látszik, érződik – mert nincs abban tűz! Nem tudnak lelkesen élni és dolgozni sem, mert nem azt teszik, amit szeretnének! Talán azért, mert egyszer szülei vagy rokonai elmondták, hogy mit hogyan kell tenni… S akkor csak félig-meddig mennek a dolgok… az egésznek izzadtságszaga van!

    Mi lett volna, ha Jézus csak a keresztig szeretett volna? A keresztet nem vállalta volna, mert az fáj! Addig, s tovább nem… Megmondta volna, hogy igazából eddig szerettelek titeket, de a keresztáldozat már nem kötelező! Ne vigyük azért túlzásba a dolgokat, mert fájni fog!

    Isten „őrült szeretete” azt mondja nekünk: a félig szeretet nem szeretet! Biztosan van az életedben törés. És? Kinek nincs? De nincs olyan törött szív, amelyet Isten ne tudna begyógyítani! CSAK KÖZEL KELLENE ENGEDNI ŐT…

    Tény, hogy vannak nagy törések az életünkben. Amikor úgy érezzük, maga a nihil, a semmi vesz körül bennünket. Újjáteremtés azonban csak ott lehetséges, ha felismerjük, hogy Isten Lelke a mi semmink fölött is lebeg, mint egykor a teremtés hajnalán!

    A gonosz sosem mondja nekünk, hogy ne tegyük meg a jót – inkább azt mondja: ne vidd túlzásba. Maradj átlagos hívő!

    A hitben nincs átlag! Vagy hiszel, vagy nem! A szeretetben nincs átlag! Vagy szeretsz, vagy nem! Ha szeretsz, félig őrült vagy, s talán egészen az!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 05, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 2, 23-28

    Heti gondolat június 4-10.:

    Az Úr Napja pihenőnap és ünnep. Szükséges a pihenés és a megállás, mert akkor visszatekinthetünk egy elmúlt időszakra, és hála ébredhet bennünk a kapott jó és rossz élmények miatt (amit ugyanis rossznak tekintünk, sokszor utólag derül ki, hogy a jó szolgálatában állt!)! Az Úr Napja azonban akkor lesz igazi pihenés, ha rádöbbenünk, hogy lehetőségünk van a töltekezésre. Vagyis, a legfontosabb az lenne, hogy az Úr Napját az Úrral töltenénk… Egy kicsit magunkkal és magunkban lenni az Úrral, és ennek fényében rendezni másokkal is kapcsolatainkat. Ez az egyéni és közösségi aspektus együtt adja meg a vasárnap lényegét.

    Mi sajnos a hét kezdetét hétfőre tettük. Ha úgy ünnepelnénk, ahogy Jézus elrendelte, akkor a hét első napja a vasárnap lenne, és akkor más hangsúllyal indulnánk neki az előttünk álló hétnek… Istenből töltekezve erőt nyernénk a mindennapokban. Ezért lenne fontos, hogy a reggeleket is Vele kezdjük, és akkor kitartana az erő vasárnapig… Amikor nem Vele pihenünk, és nem Rá figyelünk, önmagunk ellen fordulunk, önmagunkat hajszoljuk tönkre… erre utalhat a sok korai elhalálozás nagy százaléka is.

    Jézus felülírja a kisbetűs törvényt a nagybetűs Törvénnyel. Ez nem azt jelenti, hogy a régi érvényét veszíti, és nem kell betartani, hanem azt, hogy az ÚJ TÖRVÉNY – A SZERETET TÖRVÉNYE MAGÁBAN FOGLALJA A RÉGIT, ÉS EGYBEN FELÜLMÚLJA AZT. Ezért hangzik el az, hogy Jézus ura a szombatnak is.

    A szeretet írja felül a törvényt… Egyik alkalommal történt, még abban az időben, amikor nagyon szigorúan tartották be azt az emberek által kitalált törvényt, hogy aki saját kezűleg vet véget életének, azt külön parcellába temetik. Új lelkipásztor került a faluba, aki nem akarta betartani ezt a törvényt. Azt mondta, helyesebb lenne rábízni Istenre az ítéletet, mi temessünk mindenkit egy parcellába, a temetőkerten belül. A családtagok könnyes szemmel örültek ennek, de erre felháborodott a falu egy része, hogy márpedig ilyet nem lehet… E felháborodás miatt aztán a pap végül is engedett és a temetőkerten kívül temették el az elhunytat – szokás szerint. Igen ám, de két nap múlva, amikor a hozzátartozók mentek a sírhoz, nem találták a sírt a kerten kívül. Megrémültek, mi történhetett? Az új pap a sírkertet kintebb helyeztette, és így a sír a többihez került. A szeretet leleményes.

    A sír maradt, a kerítés költözött. Igen, mert ez a jézusi logika. Még a kerítésnek is költöznie kell, ha a szeretet kéri ezt. Jézus egyszerűen nem tudott addig nyugodtan imádkozni, énekelni, amíg tőle néhány méterre emberek szenvedtek. Ezért hangsúlyozta: a szombat az emberért van! Azt sem bánta, hogy emiatt majd később perbe fogják, keresztre feszítik.

    A törvényt tehát nem könnyelműségből, hanem csak és kizárólag szeretetből szeghetjük meg. Valójában ez nem is megszegés, hanem a törvény beteljesítése: törvényből Törvény lesz! smiley

    Értsük jól: a törvény jó, ha a Szeretet felé vezet! Ha Isten felé vezet, és nem elvezet Tőle! Ha nem ez történik, bezár önmagamba. Aki sokat használja a „kell” szót, amúgy sem szabad ember!

    Neked melyik a gyakrabban használt szavad? A „kell, mert szoktuk”… vagy a „szabad, mert jó”? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 28, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat május 28 - június 3.:

    Az egyházi év ünnepkörei fokozatosan, „szeletenként” világítanak rá Isten Lényére és lényegére:  

    Karácsonykor inkább azon van a hangsúly, hogy az Atyaisten elküldi Fiát a világba, de elfeledjük könnyen, hogy nemcsak az Atya és a Fiú van jelen ebben a „küldés”-ben, hanem a Szentlélek árnyékozza be Mária méhét. Valójában Isten a Maga Teljességében cselekszik.

    Húsvétkor a Fiú dicsőséges feltámadását ünnepeljük, de valójában a Mennyei Atya támasztja fel Szentlelke által. Persze, a feltámadáskor a Fiúnak is közre kell működnie, de az Atyaisten küldi a Szentlelket, Aki leheli az életet.

    Pünkösdkor a Szentlélekre figyelünk inkább, a Fiú ráleheli tanítványaira a Lelket, de talán nem hangsúlyozzuk ki eléggé, hogy az Atyának és Fiúnak a Lelkéről van szó.

    Szentháromság Ünnepe az I-re a pont. A Szentháromság Ünnepe rávilágít arra, hogy már Kezdetben is – és azóta folyamatosan! – van a Kapcsolat. Isten is KAPCSOLATBAN él. Nem szűnik meg kapcsolatban élni. Megmutatja, hogy SZERETET-KAPCSOLAT NÉLKÜL NINCS IGAZI ÉLET.

    Ezért, amikor Istent megszólítjuk, akkor mi sem a magányos Isten felé fordulunk, hanem egy ÉLŐ KAPCSOLAT FELÉ, Aki minket is ilyennek teremtett.

    Mert mit is mond, mikor az embert teremti? Nem jó az embernek egyedül (Ter 1, 2,18). Nyilván a társról van itt szó, de nemcsak. Arról is szó van, hogy a társat Isten adja egyrészt, de másrészt a férfi és nő egymást csak Isten szemszögéből nézve tudja formálni, alakítani. Teljesen férfivé és nővé senki sem tud válni Isten „jelenléte” nélkül. Az ember tehát az Isten-férfi-nő hármasságában lesz igazán teljes.

    Nyilván, attól vagyunk emberek, hogy van értelmünk és akaratunk, de mit kezdünk ezekkel a csodálatos adományokkal EGYEDÜL? Szeretet nélkül nincs íze az életünknek!

    A Szentháromságos Isten nélkül olyanok vagyunk, mint az i betű pont nélkül. Vérszegény függőleges vonalacska... smiley

    Jézus azt mondja, aki engem lát, látja az Atyát is. Mikor tehát beengedjük a Szentlelket, Aki az Atyától és a Fiútól származik, akkor teljes lesz a kép, teljes lesz a látás is. Felkerül az I-re a pont. Odaát. smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 14, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat május 13-19.:

    Jézus elkészül e világból. Teljesen tudatában van, hogy eltávozik a világból, és még akkor is az EMBERRE gondol! Pedig tudja, hogy mire képes az ember, ha elhagyja Istenét, de azt is tudja, hogy mivé válhat, ha egyszer rádöbben arra, hogy szerethető. Nem mond le senkiről, mint ahogy nem mondott le Mária Magdolnáról, aki hűséges nő-tanítványa lett. Nem mondott le Péterről, aki megtagadta, de hűséges tanúja lett. Tamásról sem mond le, aki kételkedett benne, de külön megjelent neki. Sault sem hagyja nyugton, akiből Pál lett, a nemzetek apostola. Júdásról sem mondott le, ahogy olvassuk az evangéliumi részben, csakhogy az ember minden ajánlat ellenére is le tud mondani Istenről. És Júdás elárulta őt…

    Amikor az ember rádöbben szerethetőségére, elkezdi az önátadás szép útját. Leginkább az a nagy bajunk, hogy nehezen hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk, és lelkünk mélyén leértékeljük magunkat… Talán azért is van ez így, mert túlságosan emberekre alapozunk, s ha nem értékelnek eléggé… lemondunk magunkról. Isten azonban nem mond le rólunk.  Jézus értünk imádkozik – van, kell ennél nagyobb örömhír?

    Ilyen a mi Mesterünk, Aki értünk imádkozik. Nemcsak jár-kel és segít mindenkin, hanem mélyen imádkozik. Jó lenne ezt is megtanulni Tőle. Imájában három – egymáshoz kapcsolódó – nagy kérés van:

    Tartsd meg őket nevedben, hogy egyek legyenek. Isten tartson meg! Egyik legszebb jókívánság, mert valójában CSAK Ő TUD MEGTARTANI! Hányszor elhitetjük magunkkal, hogy képesek vagyunk mindenre a magunk erejéből. Ez részben igaz is, de elfelejtjük, hogy a magunk erejét sem tulajdoníthatjuk magunknak. Nem vagyunk a magunkéi, Istené vagyunk. Ha egyszer ezt elhinnénk, akkor szerethetőnek éreznénk végre magunkat, hiszen ha Istené vagyunk, akkor nem lehetünk értéktelenek…

    Őrizd meg ebben a világban: ebben a világban kell élnünk. Elmenekülhetünk, de valójában mindig visszük magunkat is. BÁRHOVÁ MÉSZ, OTT VAGY! Csábító arra gondolni, hogy valahova elhúzódunk és elbújunk a világ elől.

    Legtöbbször azért van bajunk mással (a világgal!), mert magunkkal van bajunk – és a világra fogjuk. Azt mondjuk: ilyen a világ. A világ azonban csak olyan tud lenni, amilyenné tesszük! Akkor nem kell az elvonulás? Dehogynem, csak az ne menekülés legyen, hanem azért történjék, hogy tartósítsuk magunkat Istennel és Istenből. Hogy ne veszítsük el jó ízünket.

    Szenteld meg őket az igazságban. Szentté válni csak Istenben és Istennel lehet. Szentté válni azt jelenti: elfogadom nap mint nap Isten szeretetét, próbálom őt megismerni, s Ő elkezd vezetni. Belesimulok a lét erőibe, és fokozatosan kezdem megismerni magamat. Isten ismerete ugyanis elvezet önmagunk megismeréséhez. Ez a szentté válás folyamata. Amikor rájövök, hogy minden Róla és rólam szól, akkor már jobban el fogom tudni viselni a világot, amelyre korábban haragudtam, s amelytől elmenekültem. Mert magamnak is megbocsátottam…

    Jézus az önátadásban élt. Atyjának való önátadásában a Szentlélek által! Én kinek élek? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Pages