Languages

Search form

    Nem mindegy, hogyan éltünk...

  • Bymartonk
    In
    Oct 21, 2019
    hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 18,1-8

    Heti gondolat október 21-27.:

    1. Isten Országa – ami nem azonosítható az Egyházzal! – már közöttünk van. Amikor Jézus elkezdi nyilvános működését, bejelenti számunkra ezt a tényt. Mégis, paradox módon imádkoznunk kell mindennap a legszentebb imában: Jöjjön el köztünk a Te országod. Segíts Uram, hogy itt legyen bennünk.

    Igen, mert Ő itt van, de mi magunk nem mindig vagyunk ott – Őnála. Ezért ajánlja Jézus nekünk, hogy folyamatosan imádkozzunk, és ne fáradjunk bele, ahogy ezt az evangéliumban szereplő özvegyasszony is tette. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan imákat mondunk, hanem Őrá próbáljuk hangolni magunkat. Ez azért fontos, mert ezzel a viszonyulásunkkal ki tudjuk védeni a „bíró magatartását”.

    2. A bíró magatartása tükrözi az öntörvényű világot, amely „Istentől nem fél és embertől nem tart”.  Az evangéliumban szereplő bíró nem Istent jelképezi, aki földi életünk végén igazságot szolgáltat, hanem azt a földies gondolkodású embert, akinek élete úgy alakult, hogy megszokta: ő az úr mindenki felett és Istent is kizárta az életéből. Ez az öntörvényűség. Bizony, könnyen kialakul az ilyen magatartás, hogyha egy ember nagyon hozzászokik ahhoz, hogy neki minden jól megy, és neki minden jár.

    Most lehet, inkább másokra gondolunk, de fontos önmagunkba is néznünk azért, mert sokszor mi is kizártuk vagy kizárjuk Istent és Nélküle hozzuk meg a döntéseket, s ítélkezünk mások felett is. Pedig, az ítélet egyedül Istené.

    3. A szegény özvegyasszony kitartása jelképezi azt a világot, amelyik gyengének tűnik, de végül mégis megtöri az erősnek látszó öntörvényűséget. Miért? Azért, mert hisz abban a végső igazságszolgáltatásban, amelyet Jézus megígér.

    Mi sokszor kijelentjük, hogy nincs igazság e világon, és szeretnénk egy „előrehozott igazságszolgáltatást”, de hála Istennek, ez nincs ránk bízva. Isten tudja, hogy mikor és hogyan teszi ezt.

    Egy dolog biztos: mindenkinek csak két keze van, és nem tud átvinni senki sem többet a másiknál. A végén mindannyian egy helyre kerülünk és kiderül – az evangélium alapján is – hogy nem mindegy, hogyan éltünk: hitünket ápolva imádságos lelkülettel, vagy pedig öntörvényűen Istent kizárva életünkből – mindenkit elítélve.

    A döntés rajtunk áll. Isten Országa már itt van. Már ma beengedhetem, vagy elengedhetem…

    Csak ne legyen késő…

    Sajgó Balázs