Többször elgondolkoztam azon a kérdésen, miért is van, hogy sokan az emberek közül nem vagy kevésbé szeretik a húsvétot és inkább a karácsony ünneplését részesítik előnyben. Ez év elején egy érdekes eszmefuttatás született meg bennem, amely egyre erősebben bebizonyosodni látszik így – a nehezebb időszakban, amikor valamiképpen szembe kell(ene) néznünk azzal a titokkal, amelyet megfejteni nem lehet (és nem is kell!): a szenvedés misztériumával. Virágvasárnap (más szóval a Szenvedés Vasárnapja) különösen is erre hív meg minket.

Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, a tömeg ujjong, mert egyre többen azt érzik, hogy eljött a Messiás és teljesíti földhözragadt emberi elképzeléseiket. Ezt a Jézust tényleg hajlamosabbak vagyunk szeretni, aki azt tenné, amit mi szeretnénk…

Karácsonykor talán még készek vagyunk befogadni a Gyermeket, de hogy ennek a Gyermeknek a szeretete növekedjék bennünk, arra már nem vagyunk annyira hajlandóak. Miért? Egyszerűen azért, mert a Gyermek elfogadása még nem olyan nehéz – ezért is van, hogy inkább a Karácsonyt szeretik az emberek – utána egy évig eltűnnek a keresztény ünneplések nagyrészéről… A Gyermek azonban felnőtt, és amikor megjelenik, akkor már nemcsak a gyermekké lett Isten követésére hív meg Urunk, hanem sokkal többre: elfogadod a szenvedő Istenarcot? Követsz engem a szenvedésben is?