Ha a teremtés történetének mondanivalóját nemcsak értelmemmel, hanem szívemmel is kutatom, rádöbbenek arra, hogy a világban minden fejlődésre van ítélve.

Ha önmagamba nézek, érzem a mindig továbblépés vágyát, többet akarok tenni önmagamért, másokért, a világért. Több akarok lenni, Valaki előre akar vinni… A hívő ember ezt Szent Pál apostollal így fogalmazza meg: Krisztus szeretete sürget (2 Kor 5,14-20). Érzem ugyanakkor magamban az erőt, amely nem csupán fizikai, hanem szellemi és lelki erő is, és ezt nem tulajdoníthatom csak és kizárólag önmagamnak. Az idő múlásával erre a tényre egyszer – minden normális és magával szemben őszinte ember – rádöbben. Isten szeretetének harmatozása nélkül lehetetlen hosszú távon az igazi fejlődés. Ennek felismerése az első lépés az igazi megtéréshez.