Languages

Search form

    Önmagunkat adni, ez az igazi áldozat!

  • Bymartonk
    In
    Feb 26, 2018
    hozzászólás

    EVANGÉLIUM (Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18)

    Heti gondolat február 26 - március 4.:

    Ábrahám próbatételének történetét olvasva, az emberi értelem egyik legfontosabb kérdése fogalmazódik meg: „Kérheti-e Isten egy apától, hogy feláldozza a fiát?”

    Első gondolatom az, hogy normális apa csak akkor képes egy ilyen áldozatra, ha maga előtt „lát” egy nagyobb értéket, mint amiről lemond. Ábrahám Istenért teszi, mert úgy érzi, ezt kell tennie. (Nem rendkívüli ez a magatartás, hiszen a spártai anyák is úgy adták át a pajzsot háborúba induló fiaiknak, hogy ezt mondták nekik: „Ezzel, vagy ezen!” Ez azt jelentette abban a környezetben, hogy pajzsoddal győztesen térj haza a háborúból, vagy pajzsra emelve hősi halottként hozzanak haza bajtársaid.) A kor gondolkodásmódjának tehát egyáltalán nem volt idegen ez a gondolat, az emberáldozat gondolata.

    A második gondolat azonban rögtön kívánkozik az első után, amint az kiderül Isten válaszából is: Isten nem az az Isten, aki emberáldozatot kíván, és ebben különbözik a környező népek isteneitől. Ő nem egy isten a többi között, hanem AZ ISTEN, aki irgalmasságot akar, és nem áldozatot.

    Isten nem kér ember-áldozatot. Isten nem öli meg a fiát sem. Jézus, a Fiú önként és teljesen szabadon adja életét és hozza az áldozatot értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért. Az Atya pedig elfogadja ezt az áldozatot! Nem tudja nem elfogadni, mert ez a Fiú szeretetből született szabad döntése! Isten nem öl – ezt felejtsük el!

    Az áldozatra nekünk van szükségünk. Nem úgy, hogy másokat áldozunk magunk helyett (vagy ahogy az ószövetségben állat-áldozatokat mutattak be!), hanem önmagunkból adunk! Sőt: önmagunkat adni, ez az igazi áldozat!

    Az áldozatok minket nevelnek, de Isten nem kér olyat, amit nem bírunk meg. Ábrahám a megpróbáltatást sikeresen kiálló ember prototípusa, ősmodellje.

    Aki egyébként a hit útján jár, annak előbb-utóbb megpróbáltatásokat kell kiállnia.

    A próbatételben Isten nem elvenni akar valamit, hanem adni, éspedig önmagát. A próbatétel tehát minden esetben Istenhez és a világhoz való viszonyunkat tisztázza. S aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.

     Ez történt Ábrahám esetében is, és ez történik minden ember esetében, aki ki akar mozdulni a megszokás világából, és elindul egy belső hangra, amely végső soron az embert önmagához vezeti. Ez a nagyböjti szent időszak lényege is.

    A szenvedést, a megpróbáltatást csak az tudja elviselni, aki tudja, hogy megdicsőülés is van. Csakis így van értelme a kockázatok vállalásának, annak a hitnek, amely a lehetetlenben hisz. Mert minden lehetséges annak, aki hisz. Mindaz, ami lehetetlennek tűnik - létezik és megvalósul.

    Nem szabad eldobni a vasúti jegyet, mikor alagútba visz a vonat, mert majd kijön a másik végén. 

    (Sajgó Balázs)