Languages

Search form

    Rovatok

  • 2018. November 9.
    Márton Kinga Izabella
    0 hozzászólás

    Azt gondoljuk, hogy alapvetően többség és kisebbség együtt él. Úgy tűnik, nincsenek különbségek, viszont azt tapasztaljuk, hogy mégis van egy „láthatatlan fal”, amely körülveszi a telepen élőket és elválasztja őket a többségi társadalomtól. Ez a láthatatlan fal az alacsony iskolai végzettség, a bűnözés, a korai gyerekvállalás, droghasználat, alkoholizmus, mindazok a tényezők, melyekkel a telepen vagy romákkal dolgozó szakember nagyon hamar szembetalálkozik. Ezek olyan nehézségek, melyek a szegregált telepeket jellemzik. Bár jelen vannak, sokszor nem akarunk tudomást venni róluk, vagy elnyomjuk a problémákat. Az első feladat láthatóvá tenni ezeket a problémákat, előhozni őket a helyieknek, hogy ők is tudatában legyenek annak, mivel állunk szemben, hisz első körben ők azok, akik ezekkel meg tudnak küzdeni, de ehhez segítséget kell kapniuk. Viszont azt látjuk, hogy a telepen élők hiába kezdenek el tanulni, hiába akarnak munkát vállalni, befejezik a nyolc osztályt, ezután nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, nagyon nehezen tudnak kilépni ebből a körből. Azért, mert van egy másik fal, amely körbeveszi őket, ezt a többségi társadalom hozta létre, alkotóelemei az előítéletek és a többségi társadalom hozzáállása. Eszerint: majd ha bizonyított, majd amikor már ezt meg ezt megteszi, ő nem bírja ugyanazt megcsinálni, amit én is, én is nagyon nehezen dolgozom, én is megküzdök azokért az eredményekért. Ezt a falat kívülről kell elkezdeni bontogatni, és ki kell mondani, hogy nem lehet ugyanazokat elvári automatikusan azoktól az emberektől, akik nehezebb körülmények közé születtek. A többségi társadalomnak rá kell jönnie arra, hogy mivel tudja megsegíteni a mélyszegénységben élők integrálódását. Hogyan tudjuk ezeket az előítéleteket lebontani, illetve mi a többségi társadalom feladata és felelőssége azért, hogy társadalmi integráció legen?

    2018. Március 21.
    Gál Előd, uh.ro
    0 hozzászólás

    A legelterjedtebb szenvedélybetegség Erdélyben az alkoholizmus. Az alkoholfogyasztás és az ehhez járuló szokások szerves, elfogadott részei a kultúránknak, azonban részegnek, részegesnek lenni az már kitaszítással, lenézéssel járhat. Rendbe jöhet a szenvedélybeteg és a hozzátartozó kapcsolata? Egyáltalán hogy alakul ki a függőség? Márton Orsolyával Gál Előd a uh.ro hírportál munkatársa beszélgetett.

    2018. Február 5.
    0 hozzászólás

    Tévedünk, amikor csak az agresszió fizikai formáit tekintjük valóban veszélyesnek. A lelki fájdalomhoz, az egészséges fejlődés megzavarásához éppen elég a kiközösítés, kirekesztés és a szóbeli agresszió. Az agresszió rejtettebb, rejtőzködőbb formáit nehezebb tetten érni, de ugyanúgy súlyos nyomokat hagynak mélyen legbelül, ott, ahol az kevésbé látható.

    A bántalmazás témájáról gondolkodtak a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum V-VIII. osztályos diákjai. A témáról készült rajzok, grafikák is igencsak sokszínűek lettek. 

    Munkatársaink a bántalmazásról, annak típusairól, formáiról, szereplőiről és a lehetséges megelőzésről, közbelépésről keszítettek információs füzetet fiatalok számára, a diákok illusztrációt felhasználva. 

     

    Pages