Languages

Search form

    A Szentháromság nagy titka

  • Bymartonk
    In
    Jun 12, 2017
    hozzászólás

    Heti gondolat június 12-18.:

    Két nyugdíjas teológiai tanár találkozásáról szól a történet, akiknek párbeszédéből közelebb juthatunk a Szentháromság nagy titkához. Éveken keresztül együtt tanítottak teológiát az egyetemen, de már jó ideje nem találkoztak. Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekről, hanem rögtön teológiai kérdésekről kezdtek beszélgetni, miként a régi időkben is. Néhány kisebb jelentőségű kérdés után a Szentháromság témája került elő. A vendéglátó atya ezzel kezdte mondandóját: ”Közel harminc évig tanítottam a szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal egyszerűbben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!

    A vendéglátó atya a következő magyarázatba kezdett: bal kezét kissé előrenyújtva kinyitotta a tenyerét: ”Ez az Atya, a mennyei Atya, az első isteni személy. Ő az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a teremtésben és a gondviselésben.”

    Aztán előrenyújtott jobb kezét maga felé húzta és ezt mondta: ”Ez pedig a Fiú, a második isteni személy, aki elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér tőle és elfogadja mindazt, amit az emberek neki felajánlanak szeretettel.” Vendége ekkor közbevetette: ”Most aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket.” Erre a magyarázó atya egyszerűen összekulcsolta a két kezét: ”Ez pedig a Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.”

    Ez a körforgás, a kinyújtott és összekulcsolt kezek körforgása Istennél állandóan működik. S ezt még csak annyival egészíteném ki, hogy időközben van az úgy, hogy a jobb kéz nyúlik előre és elfogadja a bal. A Fiú is szereti az Atyát, Ő is ad neki, és az Atya elfogadja. A Fiú is adja magát, amikor a Szentlélekben szeretik egymást. KÖLCSÖNÖSEN ADNAK ÉS ELFOGADNAK,  mert egyedül szeretni nem lehet! Isten sincs egyedül.

    Aki figyelmesen olvassa a Szentírást és tanulmányozza is esetleg azt, akkor rádöbben arra, hogy amikor a mennyei Atyáról van szó, akkor inkább apai vonásokat fedezhetünk fel, amikor a Fiúról, akkor nyilván inkább gyermeki vonásokat érzünk, és amikor a Szentlélekről olvasunk, akkor inkább női és anyai vonások jelennek meg. Fontos az inkább szócska itt, mert azt is tudjuk, hogy a férfiben is vannak női vonások (persze kisebb százalékban és normális esetben!), a nőben is ugyanúgy férfi vonások (persze kisebb százalékban és normális esetben!), és mindkettőben gyermeki vonások is, hiszen mindannyian fejlődésben levő emberek vagyunk. A család esetében tehát a bal kéz inkább az apa, a jobb kéz pedig az anya és együtt szeretik a gyermekeket és egymást!

    A Szentháromság a szeretet közössége. Egymást szerető, egymást a kölcsönös szeretetben átjáró isteni személyek közössége. S ha szeretet, akkor az érezhető, tapasztalható. Milyen jó újra meg újra tudatossá tenni, hogy úgy szeret az Isten, hogy megmenteni akar, nem elítélni. Ő nem ítél el: mi ítéljük el magunkat azzal, amikor nincs bátorságunk szeretetet adni és/vagy elfogadni! Mi hogy állunk ezzel?

    Áldott hetet! smiley
    (Sajgó Balázs)