Languages

Search form

    Szeretettel, tapintatossággal

  • Bymartonk
    In
    Sep 11, 2017
    hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 18,15-20

    Heti gondolat szeptember 11-18.:

    Az új évad első útravalójára nagyon érdekes szentírási rész kínálkozik. Elolvasásra ajánlom a Mt 18,15-20-at. Szabadságok után újrakezdési recept is lehet munkatársi életünkre vonatkozólag. smiley Három rövid lépés rajzolódik ki belőle, amelyet jó betartani:

    1. Ha testvéred bánt, beszéld meg vele négyszemközt: Általában két véglet között vagyunk hajlamosak mozogni. Az egyik véglet az, hogy amikor valaki megbánt, magunkban hordozzuk a sértést, nem mondjuk ki neki, ami bennünk van, vigasztalva magunkat, hogy mi vagyunk a keresztények, és nem akarjuk bántani. Ez álszentség, mert belül érezzük a sértést, és nincs bátorságunk szembesülni a helyzettel, erre meg ráadásul kereszténységünkkel takarózunk.

    A másik véglet, amikor megmondom egyből a magamét, mert ami a szívemen, a számon. Ezzel az a gond, hogy úgy vágok vissza a másiknak, hogy lehet többet ártok a kapcsolatunknak, amely akár közösségi és munkatársi életünkre is kihat.

    Ajánlom ezért, hogy előbb aludjunk rá párat – nem sokat, de párat! – hogy jól átgondoljuk a dolgot és kellő szeretettel, tapintatossággal mondjuk ki azt, ami bánt. Ilyenkor döbbenünk sokszor rá, hogy a másik éppen nem is akart sérteni, kijelentésével nem is ránk célzott, vagy éppen rossz passzban volt, és pontosan velünk találkozott, minket sértve meg. Ez az ajánlat egyébként kiolvasható Jézus magatartásából, aki sohasem szidta a bűnösöket. (Ha valaki tud ilyen helyet, szóljon! smiley A farizeusokat korholta, hogy megébressze őket álszentségükből, de ez nem a szidás kategóriája, más téma!)

    2. Ha a négyszemközti beszélgetés nem segít, mások segítségét kell kérnünk! Ez nem azt jelenti, hogy elkezdjük másoknak pletykálni, hogy ez meg az az embertestvérem mennyire megbántott, s próbáltam megbeszélni vele a dolgot, mégsem ment. Nem! Ilyenkor jó lenne elgondolkodni, hogy ha mi már nem vagyunk elegek e probléma megoldásához, vajon az az illető kire hallgat. Ki az, aki neki kedvesen és tapintattal el tudná mondani, hogy nem jó az út, amin jár. Ki az, aki esetleg nem is szavakkal mondaná el neki, hanem ráfigyeléssel… Mert az hosszútávon segítene mindenkinek. Tényleg nehéz beleélni magunkat a másik helyzetébe, ezért ne féljünk segítséget kérni. Könnyen úgy járhatunk, mint az a püspök, akit megoperáltak a kórházban, s mikor annyira megerősödött, körüljárt a kórházban, hogy másokat megvigasztaljon. Egyik ilyen vigasztalása elég érdekesen sikerült, ugyanis, amikor elért egy édesanyához és elmondta neki, hogy egész pontosan tudja, mit is érez, az édesanya mosolyogva ezt válaszolta a püspöknek: tényleg érzi püspök úr, amit én? Nekem a méhemet távolították el! smiley

    3. A közösség elé vinni a dolgot. Ez nem azt jelenti, hogy név szerint kihirdetjük, hanem imádkozunk érte. Amit ketten vagy hárman kérnek, abban nagy erő van. Hát akkor, ha egy egész csapat imádkozik. Ez névtelenül is működik, mert nevünk fel van jegyezve a mennyben (Lk 10, 20). Jó ezt tudni, jó így dolgozni és élni.

    Ezt kívánom mindannyiunknak, a három lépés módszerével smiley Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)