Languages

Search form

    Valóban ünnepelni kell

  • Bymartonk
    In
    Apr 05, 2016
    hozzászólás

    Heti gondolat - 2016. március 28 - április 3.:

    Az első világháborúban harcolt Gyula Sándor, a neves erdélyi hegedűművész. A háborúban elveszítette balkarját, amellyel a hegedűjét, életének egyik felét ölelte magához. Amikor hazatért, eltemetve találta feleségét, életének másik felét, aki támasza és segítsége volt mindig. Elhatározta, hogy véget vet életének. Végzetes lépése előtt azonban fölhívta az egyik budapesti szállóban lakó barátját, hogy elbúcsúzzon, és bejelentse neki szándékát. A jó barát meglepő módon nem szólt semmit, hanem odahívott egy muzsikust a telefonhoz, és három dalt játszatott el vele.

    Az első az volt, amellyel Gyula Sándor egykor szerelmet vallott feleségének. Jusson eszébe: akinek voltak szép napjai az életben, annak érdemes azért élnie, hogy emlékezzék ezekre a szép napokra.
    A második a Rákóczi induló volt. Jusson eszébe: van hazája, amely őt megbecsüli eddigi munkájáért, szereti, és számít rá továbbra is.
    Végül eljátszatta az „Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott…” kezdetű egyházi éneket. Jusson eszébe: amióta Jézus eljött a földre, azóta nincs értelmetlen élet. A hegedűművész nem lett öngyilkos! Hegedű nélkül, feleség nélkül, fél kar nélkül, de egész szívvel vállalni tudta az életet. Belátta, hogy ilyen csapások ellenére is lehet értelme az életnek.

    Barátján keresztül maga a feltámadt Jézus Krisztus mentette meg, aki a három dalon keresztül még három nagyon lényeges dolgot is üzent, ha belegondolunk:

    • volt múltja. Nagyon szép karriert futott be, művész lett belőle. Amikor magához ölelte hegedűjét, másoknak is üzeneteket közvetített, megörvendeztetett, vagy éppen bánat idején vigasztalta őket.
    • van jelene, hiszen van hazája, amely megbecsüli munkájáért.
    • van jövője is, hiszen lehet Krisztusa is, ha mellette dönt. S ha ez a döntés megszületik, akkor nem értelmetlen az élete.

    Különféle módokon érinthet meg minket is a feltámadott Krisztus, AKIT már nem köt sem tér, sem idő, hiszen zárt ajtókon keresztül is megjelenik tanítványainak. És nemcsak nekik, hanem mindenkinek, akiben megszületett a húsvét hite. Mindenkinek, aki nemcsak húsvétkor, hanem egész húsvéti időben húsvétot ünnepel, mert tudja, hogy az igazi hitet nem lehet elhallgatni, azt VALÓBAN ÜNNEPELNI KELL. Mi legtöbbször gyászoljuk a hitet, s nincs meg bennünk a Szentlélek tüze, amelyet a Feltámadt Krisztus ajándékoz nekünk. Nem véletlen, hogy körülöttünk és mellettünk kétkedő Tamások várják, hogy élő hittel tanúskodjunk arról, AKI bennünk van!

    A föltámadt Jézus örömhíre ma nekünk is szól: Békesség nektek! Ne féljetek!

             Ízlelgessük kicsit magunkban ezt az ősrégi köszöntést. Lehet egész héten át a mi mindennapi imánk: Feltámadt Jézus Krisztus, tölts el engem a te békéddel! Nem azzal a békével, amelyet a világ ígér és ad! Nem azzal a békével, amelyért földi uralkodók harcolnak, és jó szándékkal akarnak – ez ideig-óráig megteremthető – hanem azzal a békével, amelyet CSAK Ő, a FELTÁMADOTT képes adni nekünk, ha kinyitjuk szívünket és befogadjuk Őt életünkbe.

    (Sajgó Balázs)