Languages

Search form

    A gyertya fénye a miénk, de másoknak világít

  • Bymartonk
    In
    Feb 02, 2020
    comentarii

    EVANGÉLIUM Lk 2,22-32

    Heti gondolat február 1-7.:

    Az evangéliumi szövegrész elénk tárja a negyvennapos Jézus bemutatását a templomban. József és Mária együtt viszik Jézust a templomba, és ezzel egy vallásos törvényt teljesítenek, amely egy múltbéli esemény ugyan, de mély üzeneteket rejteget a jelenre vonatkozólag:

    1. A törvény teljesítésének fontossága: a törvény keretet biztosít, hogy ne folyjon szét az életünk. Szükségesek a szertartások, de még szükségesebb, hogy megtöltsük azokat tartalommal és ne zsugorodjanak megszokássá. A törvények teljesítése csak akkor nyeri el rendeltetését, ha kinyit a szeretetre, és nem zár be magunkba. „A törvény tökéletes teljesítése a szeretet” (Róm 13,10), ami azt jelenti, hogy ha behívjuk szertartásainkba az éltető Lelket, akkor már nem azért teljesítjük a törvényeket, mert KELL, hanem mert szeretjük Istent! Az az igazi, ha a törvények nem követelmények, hanem következmények: ha valakit – és így Istent is! – őszintén szeretünk, akkor már nem kell előírni, mert „automatikusan” teljesíteni fogjuk a törvényt, hiszen annak teljessége a szeretet!
    2. A gyertya jelképe. Minden hasonlat sántít, de segít is a jobb megértésben. A gyertya összetevői: viasz, vagyis maga az anyag, a gyertya „teste”. Aztán van a kanóc, vagyis az, ami belül van – a gyertya „lelke”. De mit ér az egész, ha nincs a harmadik lényeges összetevő: a gyertya lángja. Persze, mindhárom együtt szükséges! Amikor felajánlom magam az Úrnak, arra kérem, hogy gyújtsa újra lelkemet, a kanócot. Igaz, hogy idővel az anyagom, a formám, a testem változik, és minden arra utal, hogy elégek, de ha nem ez történik, akkor nem teljesedik be és nem teljesedik ki az életem… Másképp mi értelme gyertya-létemnek, ha egy „dobozban” elrejtem magam és nem világítok másoknak?
    3. A gyertya fénye a miénk, de másoknak világít. Nem tarthatjuk meg magunknak a fényt! Isten Szentlelke indítja az agg Simeont és Annát a templomba, a közösségbe, hogy ott találkozzanak az isteni Gyermekkel. El kell indulniuk, hogy aztán a felismerés bekövetkezzék. A felismerés, a belső fény azonban csak akkor tud lángra lobbanni, ha figyelek a belső indíttatásokra. A találkozás újragyújtja bennük Isten szeretetének fényét és akkor mások is észreveszik a bennem égő fényt.
    4. A megvilágosodás eredménye, következménye az önátadás: Az agg Simeon az Úrral való találkozás után egy önátadó imát fogalmaz meg: most már elbocsáthatod szolgádat, Uram… mert meglátták szemeim isteni fényedet és értelmet nyert az életem. Az Istennel való találkozás után átadjuk magunkat ennek az isteni szeretetnek, amely – AKI – nem kényszerít, nem erőltet, hanem fénye vonz és terjed bennünk – és így kiárad mások felé is. Ha ez megtörténik, gyertya-létünk értelmet nyer. Így legyen! smiley

    Gyertyafényes hetet, heteket kívánok!
    Sajgó Balázs